Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1966-1967
1966. november. 29., 2. Rendes kari tanácsülés
BUDAPESTI ORVOoTUD OMÁNYI EGÍETSM Gyógyszerészeti Intézet Budapest, IX* Hőgyes Endre u. 7* Igazgató: Dr.Pandula Egon egyet.tanár 713/1966. Dr.Végh Antal egyetemi tanár urnák, a Gyógyszerésztudományi Kar Dékánjának B úd a p e s t Dékán'Ur ! Szarka László okleveles gyógyszerész "Antibiotikum fermentációk habgátlása kémiai utón" címmel gydgyszerészdoktori értekezést nyújtott be a BOTE Gyógyszerész tudományi Karához, amelynek birálatát és értékelését az alábbiakban foglalom össze. Az értekezés a Gyógyszerkutató Intézet .antibiotikum főosztályán készült 102 gépelt oldal terjedelemben, amely 14 ábrát, 24 táblázatot tartalmas;. A gondosan kiállított és jól illusztrált értekezést 114 irodalmi hivatkozás egészíti ki. A disszertáción munka célja, jelentősége: a korszerű kémiai ipar számos területén /cukorgyártás, petrokemia, fermentáció/ találkozunk a habzás problémájával. Az antibiotikumok fermentációs habgátlására alkalmas anyag megválasztását számos ismert illetőleg kevéssé ismert faktor teszi bonyolulté. így a kellő kompatibilitás, a sterilezhetőség, a nem indokolt pH változás elkerülése stb. A szerző a doktori értekezésében célul tűzte ki a fermentációs folyamatban képződött habzás megszüntetését kémiai utón. Az értekezés feladata volt összehasonlitást tenni az egyes habzásgátló anyagok effektusa között, valamint műszaki és gazdasági^szempontból jól alkalmazható habzás gátló előirat megadásával segítséget nyújtani a süllyesztett fermentációs antibiotikum tenyészetek e fontos problémájának megoldásában. A doktori értekezés ismertetése: Szarka László doktori értekezésének első felében mintegy 45 oldalon a fermentációs műveletek áttekintése után részletesen ismerteti a habzás mechanizmusát, a habok osztályozását, az antibiotikum fermentációk habképződésének fizikai-kémiáját, a habletörés és gátlás mechanizmusát, az eddig alkalmazott irodalmilag ismert habgátlási megoldásokat, ezek üzemi kivitelezési módját és a habgátlókkal szemben támasztható fermentációs követelményeket. A szerző igen helyesen kiemeli a kémiai habgátló sterilezhetőségét vagyis, hogy szerkezete és aktivitása hő hatására, ne változzék; viszkozitása*üzemi hőmérsékleten megfelelő legyen; a habzást azonnal és tartósan biztosítsa és végül ne rendelkezzék káros fiziológiás hatással. < Az irodaimé rész össseállitását igen értékessé teszi az a tény, hogy az adatok és a vázolt elméleti, valamint gyakorlati kérdések legnagyobb része igen korszerű forrásból ered. A doktori értekezés második részében mintegy 60 oldalon kísérletes munkájáról számol be a szerző. <P' *> ' 'nr>eí£{ , Másolat i- и 04
