Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1965-1967
1966. január. 29., 3. Rendes kari tanácsülés
441/1965» Másolat ! Dr.Végh Antal egyetemi tanár urnax a Gyógyszerésztudományi Kar Dékánja Budapest VIII. Ullői-ut 26. Dékán Ur ! Tárgy: Siska Miklós okleveles vegyész "Gyürürendszeren helyettesitett N-acil fenotiazin származékok’1 cimü doktori értekezésének birálatao Siska Miklós intézetem volt tanársegéde 1957-1963-ig terjedő időben dolgozott mellettem. 1963-ban Haranghy professzor gerontológiai kutatásaihoz akadémiai státusba került át. Doktori értekezését az intézetemben töltött idő alatt fejezte be, megirása azonban az uj munkaköri kötelezettségei miatt kissé elhúzódott. A benyújtott doktori értekezés 89 oldal terjedelmű. A szerző a bevezetést megelőzően munkájáról egy részletes tartalom, ill. fejezet címjegyzéket adó Ennek jó számrendszere az egész disszertáció áttekint hetőségét nagyban elősegíti. Következőkben a szerző felveti a dolgozat témáját, mely szerint a. disszertációja a fentiazin származékok területén mozog. Ez a téma igen divatos. A legutóbb megjelent egyéb farmakológia! monográfia pl közel 5000 irodalmi idézetet ad meg, a témakörben megjelent dolgozatokról. A szerző azonban nem a csoportban igen elterjedt N-alkil származékok csoportját fejlesztette, hanem az intézet vezetője által az irodalomban elsőnek felvetett N-acil származékok előállítását folytatta és összehasonlító fiziológiai hatások kivizsgálásához a disszertációjában 43 fentiazin származékot állit elő, ebből itt 27 irodalmilag uj. A szerző azonban nem az N-acil fentiazin származékoknak láncán, hanem gyűrűn helyettesített származékait hasonlítja össze, éspedig a 2-klór, a 2-aceto és 2,8 helyettesitésü fentiazin származékok, ill, N-dialkilamino-acilszármazékait. Az előállítás menete részben Clauder és munkatársai egy régebbi szabadalmának analógiájára történt, részben ebben a tárgyban benyújtott újabb szabadalomban lefektetett eljárás alapján. A szerző előbb a gyűrűn levő helyettesitőket a györörendszer megfelelő helyére viszi be, majd a gyűrű-nitrogént klóron'i kloriddal acilezi, majd ezt-diálkilaminná alakitja. A szerzőnek igen érdekesek azok a kísérletei, melyek a gyűrűn lévő szubsztitúciókra vonatkoznak. A gyűrűn a szubsztituens ugyanis a gyűrűbe aárt N helyettesitőktől függően, vagy 2-es helyre, vagy a 3-as helyre lép bee Az N-alkil származék mindenkor 3-as‘ helyet, az ! N-acetil származék pedig a 2-es helyet részesíti előnyben. A szerző meghatározza a két tipus közötti különbséget és ezt érdekes elektronelméleti magyarázattal támasztja alá az indokolja is. — —v
