Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1965-1967

1965. október. 14., 1. Rendes kari tanácsülés

technológiai szak, gyógyszerkutatási és ismertetési szak, gyógyszerhatástani szak, gyógyszerkutatási szintetikus szak és gyógynövény és drogismereti szak. Egy régebbi javaslatában óraszámban, gyakorlati foglalkoztatásban is megadta. Egy másik javaslata volt a doktori képesités kiszélesitése, hogy a szakositott gyógyszerészek, illetőleg különleges képességet felmutató okleveles gyógyszerészek számára, meglévő rendelet alapján olyan doktori fokozat megszerzésére adnának lehetőséget, hogy a hallgatóság kb. 5%-át kitevő jelentkezőknek 3-4 évi időtartalomra központi gyakornoki állást biztosítsanak ideiglenes jelleggel. Ez idő alatt köteles a gyógyszerészi doktorátusát elkészíteni és megfelelő tudományos munkát elvégezni.

Tehát a Karnak erre tulajdonképpen meg volt a javaslata, ezért nem érti, hogy miért kapnák olyan felszólítást, hogy tegyenek másik javas-* latot. A javaslat annak idején elkészült, csak fel kell használni.

Szegi: Elnézést kér, hogy ehhez a fontos problémahoz hozzászól, ügy látja, itt olyan fontos rendelkezés előkészítéséről van szó, amely esetlen évtizedek múlva is érezteti hatását a gyógyszerészet fejlődése szempontjából. Dékán elvtárs bevezető szavaiból kitűnik, hogy a szakgyógyszerészképzést elsősorbana hálózati gyógyszerészek a gyógyszertárakban olyan alapon képzelik el, hogy ebből bizonyos bérproblémákat lehet majd megoldani.

Ez benne nagy viszhangot keltett, a másik pedig az az elmondása a Dékán elvtársnak, hogy a szakgyógyszerész-képzésnek már bizonyos alapjai vannak a gyógyszerész továbbképzésnek keretén belül. E problémát az élet ugyanis előbb vetette fel és a továbbképzés már akkor megindult, amikor a szakgyógyszerész-képzés még fel sem merült, ügy gondolja, hogy egy szakma területén a szakosodásnak a kérdését az élet, ill* a szükséglet veti fel.

Ebből a szükséglet felvetette szemszögből kell a kérdést tekinteni. Elsősorban alapvetően fel kell mérni, szükség van-e szakgyógyszerészekre, a másik, milyen szakgyógyszerészre van szükség, harmadszor pedig, hogy egyáltalán mennyi ezekből az ország igénye, illetőleg az ország teherbíró képessége mennyi szakgyógyszerész kiképzését teszi lehetővé. A rendelkezés előkészítésének kiindulópontja egyáltalán nem lehet bérkérdés, hanem egyedül az ország szükségletének kérdése. Bérkérdésnek megoldására vannak más lehetőségek.