Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1965-1967
1966. április. 30., 4. Rendes kari tanácsülés
2 Elsőként kvalitatív kísérleteit ismerteti /22-26 oldal/, melynek során a kidolgozott mikrokrisztallcszkópiás megoldásával a kálium kimutatás határát 0,1 ^ig-ig sikerült leszorítania. A káliumpermangajiát esetében a permanganát zavaró hatását aszkorbinnasias redukcióval küszöböli ki. gyógyszervizsgálati szempontból feltétlen aktuális témát ir le a 2*7~31 oldalon. A különböző, elsősorban nátriumsók káliumszennyezésének kimutatáséra jelenleg használatos vizsgálati módszer /kobaltnitrites reakció/ bizonytalan és a szennyezés mértékoIdáttál. való összehasonlítása teljesen illuzórikus♦. A jelöli, ált 1 kidolgozott szennyezés-vizsgálat a iüértékoldatos Összehasonlítást szintén lehetővé teszi, s igy az igényeknek megfelelő módszert nyújt a készülő Ph.Hg.VI* számára, melybe az eljárást tudomásom szerint fel is kívánják venni./А 3Ó. oldalon megadott átszámítás az ottani adatok szerint hibás./ A 31-90 oldalon közli a szerző a gyógyszerkönyv valamennyi kálium és ammónium vegyületére kidolgozott t^rfogatos meghatározás részletes előír at/jiit és a mérési eredményeket, valamint a kálium azonosítás árnak módját az adott osetben. Minden egyes vegyülettel kapcsolatban előzőén arra is kitér, hogy a jelenlegi és az előző magyar gyógyszerkönyvek végeztettek-e meghatározást az illegő gyógyszerre és milyen módon. Ez az esetenkénti történeti visszatekintés szerintem el is hagyható, vagy legalább is az előiratok idézését lehetett volna mellőzni, A módszereket illetően a következőkre szeretnék rámutatni. A gyógyszerként használatos káliumsók egy tekintélyes része az esetók zömében sohasem a káliumtartalmuk miatt kerül felhasználásra, hanem * a káliumsók közismert jobb eltarthatósága, miatt. Kifejezetten kálium vegyületre is főleg az infúziókban van szükség, A vegyületek vizsgálatánál az analízisnek elsősorban a gyógy hat, ás sál rendelkező komponens1 re kell kiterjednie. Ez a gyógyszeranalitikában alapelv. Ezért nem tudok egyetérteni a szerző ama javaslataival, mely szerint valamennyi kálium és ammóniumsó esetében azok ai nőségi kvantitatív mérésére, a kálium komponensnek közvetett mérését kellene használni. Ezek közül pl. a bromid, jodid, permanganát stó.-sóknak a Ph,Hge^-ben jelenleg is hivatalos mérései magyen is célszerűek és helyesen megválasztottak. Hasonlóképpen az ammónium vegyületek esetében a gyógyszeranalitikus számára a desztillációs ammónia meghatározás megnyugtatóbb eredményt nyújt, mint a szerző által javasolt о Ami a. desztillációt, mint műveletet illeti, nem tartozik a nehéz módszerek közé. Az értekezésben leirt módszereknek, mint jó kaiíummeghatárózási eljárásoknak az előnyét nem vitatom, amikor a vHzsgálát célja a káliumtartalom mérése. Ilyenkor feltétlenül érd-r násználni * Igaz, hogy a káliumtetrafenilbórát csapadéknak a minden alkalommal szükséges gondos leválasztása., szűrése és mosása a gravimetriás módszerekkel szemben csak a csapadék mérésére szükséges időt takarítja meg, valamint a csapadék izolálása is kétségtelenül egyszerűbb a káliumperklorátoa módszernél. Érdekes adatokat közöl a szerző a káliumguajakolszulfonátról is, s közli a vegyülettel végzett deriva" ..gntriás mérés adat ,.it is. Eszerint a vegyület tiszta mono-káliumsó és nem tartalmaz dikáliumsót3 /■" rv ra r> M r\ /Г /Г
