Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1965-1967
1966. április. 30., 4. Rendes kari tanácsülés
2 -Csipke Zoltán 1935-ben lett magántanár, viszont oktatói működését már a huszas évek derekán megkezdte az akkori gyógyszerész diplomák záradékolásához szükséges un. approbációs vizsgákra való felkészítő kurzus adásával. Bármennyire szokatlan legyen is, hogy ezzel egy nem hivatalos, de félhivatalosan megtűrt ténykedésre utal, azonban ezt kívánja tőle a történelmi hűség. Az a 15-16 év, ami az első világháború befejezésétől Mozsonyi Sándor felléptéig terjedt, gyógyszerészképzés szempontjából nagyon sivár volt. Kietlenségét csak Csipke Zoltán approbációs kurzusai enyhítették némileg azzal, hogy nem tartotta be a kurzus-adások Íratlan törvényét, amely szerint nem az egész tárgyat kell tanitani, hanem csak a szigorlatoztató kedvenc kérdéseit s az arra adandó választ kell besulykolni. Csipke Zoltán kurzusai erőltetett menetű 4 hetében a gyógyszertári gyógyszerkészités és a gyógyszerkészítmények gyógyszerkönyvi vizsgálata korabeli ismereteinek rövid teljességre törekvő áttekintését nyújtotta, sőt orvosi oklevele megszerzése után az úttörők között is az elsők közt volt, aki hatástani vonatkozásokat is beleszőtt rendkivül kicsiszolódott formában tartott előadásaiba. Lényegében pótolta azt, amivel az akkori hivatalos oktatás adós maradt: felhivta a figyelmet a gyógyszerkészités mechanikus elemein túlmenően az akkori csekély elméleti alapokra is. Hogy a 20-as, 50-as években végzett gyógyszerészek mégis valami izelitőt kaptak a gyógyszerkészités, akkor még elég csőkévényesen jelentkező tudományos igényességéről, az Csipke Zoltán hervadhatatlan érdeme. Nem egy gyógyszerész van az 55-70 évesek között, akinek mostani komoly érdeklődése a jelenlegi továbbképzés iránt még a Csipke Zoltán 50-40 éve tartott kurzusában hallottak által felkeltett érdeklődésre vezethető vissza. Csipke Zoltán kurzusai, most igy évtizedek távlatából szemlélve, egyúttal a korabeli gyógyszerészképzés kritikái is voltak, ezért közvetve bár, de hatékonyan alátámasztották a harmincas évek derekán Mozsonyi Sándor vezetése mellett megindult reformista törekvéseket. Egy későbbi kor elfogulatlan szemlélője ezen túlmenően azt is megállapíthatja igen nagy valószínűséggel, hogy az 1940-ben életbelépett ujrendszerü gyógyszerészképzésünk gyógyszertechnológiai vonatkozású tematikájáhak alapját, elsősorban recepturai vonatkozásban, Csipke Zoltán kurzusainak anyaga szolgáltathatta. Erre kell következtetni abból, hogy a Mozsonyi Sándor által hallatlan erergiával kiharcolt reform során négy félévessé vált technológiai oktatásunk első felének, tehát a III. j О Ц
