Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1964-1965
1965. június. 19., 5. Rendes kari tanácsülés
BUDAPESTI ORVOSTUDOMÁNYI EGYETEM Gyógyszerészi kémiai Intézet Budapest, VIII.Puskin u.11-13. Szám: 224/1965. A Gyógyszerész tudományi Kar Dékánjának В u d a p e s t . Alább terjesztem be Kertész Piroska: Adatok a klórtiazid és hidroklórtiazid analitikájához c. doktori disszertációjának bírálatát. A disszertáció terjedelme 54 lap. Ebből bevezetés, történeti áttekintés azonossági vizsgálatok a hidroklórtiazid kvantitatív megh. irodalom /66 cit./, ’összefoglalás, tartalomjegyzék A történeti áttekintés rövid és szemléletes képet ad a vizelethajtók e legmodernebb és ma kétségtelenír', legfontosabb csoportjának fejlődéséről, hatástani vonatkozásokat is megemlítve. A disszertáció két fő részre oszlik: az első, 13 lap terjedelemben a két -diuretikum azonossági vizsgálatával foglalkozik, a másik, 25 lapon, a kvantitatív meghatározást tárgyalja. Az azonosság! vizsgálatok bevezetéseként a két vegyület fizikai-kémiai jellemzését adja* és beszámol az irodalomban található eddigi eredményekről. E rész erénye a világos, áttekinthető tárgyalás. Az ezt követő kísérleti részben /2.2., 13 laptól/ saját vizsgálatairól ad számot. Vizsgálataiban az a di ;séretes törekvés tükröződik, hogy az eddigi, jobbára műszerigényes vizsgálati módokhoz képest egyszerű kémcső reakciókkal dolgozik s ez a gyógyszerkönyvi vizsgálatok szempontjából is előnyös. A jobbára közönséges, minden laboratóriumban meglevő reagensekkel sikerült elérnie, hogy a két "nagy" diuretikumot egymástól illetve a hasonló szerkezetű szulfonamidoktól megkülönböztesse. Vizsgálatait nyolc pontban foglalja össze: igen hasznos ezek közt az eutektikus op megállapítása /diciándiamidüal/, mert'ez pontos adatot szolgáltat e két anyag jellemzésére. /А klórtiazid és hidrQ>klórtiazid saját op-ja olyan magas és bomlás közben bekövetkező, hogy meghatározásuk gyakorlatilag^kivitelezhetvj analitikailag szinte értéktelen./ A pirolizis, kénkimutatás, majd a három hetere-elem kimutatása utón nagyobb teret szentel a brómozásos reakciónak, mely a két diuretikum egyik megkülönböztető xwuu^iójr 'rj4- wopmutatkozik a brómozásos reakciók terén való tájékozottsága, m^rt nem mag a jelenség-onnóékképzodó?/ regisztrálásával, hanem a brómszubsztituciót értelmezve, и ^exogénbelépés helyére ^ következtet. A két diuretikumot továbbiakban i-ermenganatos reakcióval is meg tudja különböztetni: a hffr• .m-ortri.'azid pillanatszerüen reagál és az eldat a keletkezett mange-'áctól megzöldül. Mig e reakciót a szulfonamidok is adják, a következő, irodalmi, adatokból kiinduló reakciója kóliumguajakolszulfonáttal ill, kromotrópsavval, a hidroklórtiazidra szulfonamidok mellett is specifikus. Az utólsó, ezüstami.nos reakcióban viszont a klórtiazidra talált pozitív reakciót /fehér csap./. 2.13 - 1 : , . 6 lap, 13 " 25 " 3 A. srrieJt Másolat ! Hiv .sz.: 155Л965-1766/1965
