Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1964-1965
1964. december. 14., 2. Rendes kari tanácsülés
I ■> t Befejező kísérletei sd heterodiszperz porból készült szuszpenziók készítése volt. Előző vizsgálataiban megállapította, hogy a szuszpenzió előkészítését célzó neaves apritási művelet a száraz utón végzett poritással szemben előnyben részesítendő. Nedves utón történő poritás után viszont nem áll módunkban a szitálás segítségével a heterodiszperz poranyagot szétválasztani és következetesen csak 200 mikronos diszperzet használni a készitéshe. A nedvesen poritott hatóanyag tehát különböző nagyságú részecskéket fog tartalmazni. Ismeretes, hogy a különböző nagyságú részecskék együttes jelenléte^ a szuszpenzióban, mint aggregáló tényező szerepel a részecskék óidékonyságbeli különbsége miatt, ami össsekristályosodásra vezet. Ennek tisztázására 1%-os 1 percig nedvesen poritott fenobarbitural tartalmú szuszpenziót készített l'k tragakanta segítségével. A 34, 35, 36.sz. ábrákon közölt szitaanalizissel a heterodiszperz poranyag kb. 85%-a 60-100 mikronos és 15%-a 200-320 mikronos részecskéket tartalmazott és úgy a makroszkopos, mint a mikroszkopos vizsgálattal azt állapította meg, hogy a nedvesen poritott anyagnál sem történt kristálymegnagyobbodás akkor, ha azt a megfelelő segédanyaggal, stabilizátorral készítette el. /61. 62.sz. fényképfelvétel 132.old./ Ez azért lényeges, mert a recepturában szitaanalizis nélkül a nedvesen poritott gyógyszerből késsitjük a szuszpenziót. A szerző témaválasztása -felmérve kísérleti eredményeit és az azokból levont következtetéseket- jónak mondható, mert útbaigazításai a szuszpenziókészités technológiájában még nem tisztázott problémák kivizsgálásával megjavíthatják a receptkészitő gyógyszerész munkáját olyan gyógyszerformák elkészítésénél, amelyek a magisztrális gyógyszerrendelésben gyakorta fordulnak elő és amelyeknél a terápiás érték akár belsőleges, akár külsőleges célra kell, egyaránt egyenes arányban áll a diszperzitás fokával, a gyógyszer jóságával, Kiemelem a szerző tájékozottságát, felkészültségét és azt a biztonságot, amellyel kitűzött témája részleteinek kidolgozásában is mutat. Gördülékeny stílusa, magyaros nyelvezete, disszertációjának gondos kiállítása emeli a dolgozat értékét. Az elmondottak alapján Vajda Pélné Benedek Veronika doktori értekezó - sének elfogadását tisztelettel javasolom. Budapest, 1964.október hó 5. Dr.Csipke Zoltán s.k, egyetemi docens, mb.előadó « 4560/1964.
