Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1964-1965
1965. június. 19., 5. Rendes kari tanácsülés
\ 2 « és elválasztására más anyagot, valamint bomlástermékek melletti specifikus kimutatására alkalmazza-. Kár, hogy az olvadáspont meghatározása során nem mérte az egyes polimorf módosulat ok olvadáspontját is, hiszen mint említi, az anyag kloroform kivételével az egyes oldószerekből polir'b~ f módon kristályos dik. A 26,- oldal II.sz - táblázatának adatai között az oldószerek sűrűségének feltűntetése felesleges, zavaró. A 39» oldal képletsorában az ^Cr jelölés helyett- jobb lett volna az egyenletet kettővel szorozni-Részletesen, kb. 50 oldalon foglalkozik a jelölt a Trioxazin kimutatásával, E célra csapadék, s és szinreakciókat ajánl és megoldja az anyag azonosítását papír- és vékc,&yré reg-kor ma to gráf iával, valamint spektrofotometriás utón is Különösképpen szellemes az azonosítás vékonyréteg-kromatográfiás módja, melynél egyik előhivási módként a kromatügramon lévő foltok üveglapra szublimálását ajánlja és ilyen módon — a szublimálom, olvadáspont mérés vagy más módszer segítségével történő vizsgálatával - egészen specifikus mód n oldja meg az anyag kimutatását és tisztítását Hiányossága ennek a résznek, hogy nem közli a Trioxazin bomlástermékeinek /trimetoxibenzoesav, mórfőiin/ az adott futtató szerekkel kapott R-f értékét, holott későbbiekben - főként biológiai anyagokból történő kimutatáskor - sok esetben a bomlásterméket azonosította. Az anyag tartsálmi meghatározását elsősorban az analitikailag biztossabban megfoghat: trimetoxibenzoesa- mérése alapján végezte el» E célra jodometriás eljárást, elszappanositást és a lugfelesleg visszamérésén alapuló eljárást, valamint az elszappanositást követő átsaaanyitás utáni éteres kirázással izolált trimetoxibenzoesav gravimetriás vagy acidimetriás mérését ajánlja E klasszikus térfogatos, illetve gravimetrikus meghatározásokon kivül elŐiratot ad a Trioxazin spektrofotometriás meghatározására is koncentrált salétromsavval adott űárga szineződése alapján. Az ajánlott eljárások kísérleti adatai szerint jól reprodukálhatóak. Külön elismerésre méltó, hogy a meghatározásra több előiratdt ad{ amelyek a körülményeitől függően variálhatók és a felmerülő analitikai probléma több irányé megközelítését teszik lehetővé. Az előiratokkal kapcsolatban, azonban észie.vétclezhető, hogy nem ismerteti a jelölt kialakításuk szempontjait, a kísérleti körülmények befolyását az eredményekre. Az eredményeket tartalmazó táblázatok pedig szemléletesebbek lettek volna, ha az eltéréseket a számolt értéktől nem mg-ban, hanem %-ban ddja meg- A 75» oldalon nyilván tévedésből nem káliumhidroxidra, hanem sósavra adta meg az egyenértéksulyt. A 73» oldalon 2- bekezdés "A Trioxazin meghatározása az észter-csoport alapján" címet találjuk. A vegyület azonban nem észter, hanem savamid jellegű. A disszertáció befejező részében a jelölt tanulmányozta a Trioxazin kivonási lehetőségeit biológiai anyagokból és az általa kidolgozott módszerbк eiegitségével néhány lónkré' mérgezési eset kapcsán is megbízható módon azonosította a. Trioxazin Vagy bomlástermékeit a feldolgozott hulla ászé kb 01 .-1 QD7/1 QdR
