Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1963-1964
1963. december. 19., 2. Rendes kari tanácsülés
12 -J/9 Egyetem reform munkájának aktuális problémáiról, amelyet e hó б.-án az I.sz.Belklinikán tartott meg. Ennek egy összoktatói értekezletnek kellett volna lenni. A téma minden oktatót érdekelt volna. Sajnálja, hogy aránylag kevés oktató vett részt, főleg az asszisztencia közül. Bevezetésképpen egy-két gondolatot ismertet s Rektor ur előadásából. Röviden anny*íit, hogy az Egyetem általános és fogorvosi karán formailag megindult a reform szerinti oktatás. Kiderült azonban, hogy minden jó szándék ellenére, a jó gondolatok és irányelvek menet közben születtek meg. őszintén szólva - végig hallgatva az előadást- az az érzése támadt, hogy a Gyógyszerésztudományi Kar lényegében nincs is annyira lemaradva a reform kérdésében. Ez persze nem jelenti, hogy elégedettségre legyen okunk. A két testvérkarnak sok reviziót kell alkalmaznia, éppen a menet közben felmerült tapasztalatok alapján. A rektori allokuciónak azok a passzusai, amelyeknek hasznát vehetik, a következők: A bevezetésben a Rektor ur arról szólt: "Bár Írásbeli dokumentumunk még nincs arra, hogy tanszékeink a dékánok által megadott feladatuknak mennyiben tettek eleget, de jelzések vannak, hogy nem minden tanszék tagsága foglalkozik egyformán a kérdéssel s még olyan látszata is van a helyzetnek, mintha nem is látnák a feladatot és a célt." A hozzászólásban Zoltán dékán ur nagyon szellemesen azzal jellemezte a kérdést, hogy vannak, akik az egész reformban óraszám kérdést látnak. Megnézik a minisztériumból visszaérkezett tantervet és ha megállapítják, hogy az óraszám ugyan az mint volt, akkor nem kell csinálni semmit. Akik azt állapítják meg, hogy az óraszám kevesebb, azok azon törik a fejüket, hogy az eddig leadott anyagot miként tudják besűríteni a kevesebb óraszámba. Végül a harmadik lehetőség, amikor az óraszám magasabb az eddiginél, akkor amit eddig tanítottak, ahhoz hozzá kell venni. Ez ha kicsit túlozva van is, de azért bizonyos mértékig jellemzi a helyzetet. Éppen arról van szó, hogy teljesen át kell dolgozni az oktatást és lényegében ezzel foglalkozik az Orvoskar is. A Gyógyszerésztudományi Karra vonatkozóan a Rektor ur a következőket mondotta: "A gyógyszerészképzés uj útja is kialakulóban van ma már, bár a három reform közül kétségtelenül ez van a leghátrább. A gyógyszerészképzés területén úgy gondolom túl vagyunk a legnehezebbjén, annak az áttörésén, hogy kétféle gyógyszerészképzés legyen, egy egyetemi és egy technikumi. A többi reform sem könnyű, de ez még kevésbé egyértelmű, úgy gondolom azonban, hogy a nehezén már túl vagyunk."-SÍ
