Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1963-1964
1963. december. 19., 2. Rendes kari tanácsülés
10 "A nagyüzemi állattenyésztés nagy teljesítményű kulturfajtók kifejlesztését igéryli. E fajták egyik általános élettani tulajdonsága a központi idegrendszer fokozottabb ingerlékenysége. Ennek bizonyos kóros megnyilvánulásaival a nagyüzemi állattartás során mind többet találkozunk, esetenként befolyásolhatja az állatok termelékenységét, s ezen keresztül jelentősen emeli az önköltséget is. Baromfi-állományokban gyakran találkozunk kóros neurológiai elváltozások közé sogírolható tünetekkel, ilyen a tollcsipegetés, kannibalizmus, s a tojásevés, stb. A túlzott ideges egyedekből álló állomány termelőképessége csökken. Az állatok egymást zavarják, amely a termelékenységre /hús, tojástermelés/ káros befolyást gyakorolhat. Ilyen egyedekből álló állomány esetleges zsúfoltsága, azok szállítása jelentősen befolyásolja viselkedésüket, erősebben igénybeveszi szervezetüket, mert a külső ingerekre kiváltott válaszok nagyobb reakciót eredményeznek. így egyrészről népgazdasági cél, hogy a tultenyésztett állatok idegrendszeri állapotát a termelés érdekében esetenként megfelelően mérsékeljük, neurológiai alapú kóros megnyilvánulásaikat megszüntessük, másrészt pedig az erős külső ingerek behatásaitól az idegrendszer érzékenységének csökkentésével az állatokat megóvjuk. E célok elérésére alkalmasnak látszanak a pszihofarmakonok annál is inkább, mivel ezekkel már külföldön eredményes kísérleteket folytattak emlős háziállatokon, azok idegrendszerének nyugtatására. Ezek az eredmények bátorítottak fel, hogy e szerek felhasználásával baromfiakban próbálkozzam annál is inkább, mert a rerü elkezésemre álló irodalomban ilyen irányú kísérletekkel nem találkoztam. Tudomásom van továbbá arról, hogy kóros idegrendszeri elváltozások következtében kifejlődő különböző tünetek komoly népgazdasági kárt okoznak a nagyüzemi állattenyésztésben. Az irodalomban a fenti gyógyszerek hatására nézve baromfiakra sem az alkalmazható dózisra vonatkozóan, továbbá LD5o~re nézve adataink nincsenek. így munkámat hézagpótlónak tekintettem egyrészt abból a szempontból, hogy a modem pszihofarmakonok milyen hatással vannak a baromfiak viselkedésére, általános magatartására, termelőgépességére /hús, tojás/, továbbá esetenként előforduló idegrendszeri eredetű kóros viselkedésükre, azonkívül mennyi a különböző anyagok LD50 dózisa. E problémákat főleg gyógyszerhatástani és toxikológiai szempontból vizsgálom, adatokat szolgáltatva a gyakorló állatorvosnak megisztrális alkalmazásukra vonatkozóan, továbbá gyári specialitások készítésére és keveréktakarmányokba való bekeverésükre. A felsorolt problémákra a következő pontokban kívánok választ keresni: I. Hibernal, Frenolon, Pipolphen és Andaxin adagja és hatása bfira.
