Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1963-1964
1964. április. 16., 5. Rendes kari tanácsülés
is összefüggésbe hozza. A fémnátriumos viztelenités nem vezetett eredményre. A legcélravezetőbbnek a desztillációs eljárást találta, melyhez megfelelő' deflegmációs hatással rendelkező készüléket szerkesztett; a reflux-arányokból kiszámította a készülék el&életi tányérszámát. A piridin víztelenítéséhez szintén az azeotropos desztillációt találta alkalmasnak a nátriumszulfátos szárítással szemben. Részletetesen foglalkozik a kéndioxid szárításával, víztartalmának meghatározásával. Utóbbihoz saját kísérleteit is közli, mely egyszerű lehetőséget nyújt a kéndioxid víztartalmának mérésére. A mérésekhez használt mérőoldatát a Mitchel és Smith féle előírás alapján készítette el» Tanulmányokat végzett a jelölt még a metanol helyettesíthetőségére. A celloszolv és etilénglikol egyaránt alkalmasak, s a költséges celloszolv helyett inkább az etilénglikolt javasolja. A továbbiakban részletes adatokat közöl a reagens stabilitására vonatkozóan. A végpontészlelésre a "dead stop" módszert használta és össze is hasonlította a vizuális és a műszeres észlelés pontosságát. A Ph.Hg. V. Addendumában szereplő vizmeghatározást is kritikai vizsgálat alá vette, megállapítva, hogy az ott leírt jégecet-metanel oldószer nem a legalkalmasabb a víztartalom mérésére, mivel magában az oldószerben is észterképződés folytán viz termelődik. Az ebből származó hiba gyakorlatilag elhanyagolható, s inkább elvileg tekinthető hibásnak. A jelöltnek eme kísérletei mindenesetre felhívják a figyelmet arra, hogy a Karl Fischer módszernél - ugyanúgy mint a vízmentes titrálásoknál - körültekintően kell eljárni és az oldószer és az oldott anyag közt esetleg lejátszódható folyamatokra is tekintettel kell lenni A szerző ezirányu modellkísérletei, valamint a mentilacetéttál végzett átésztereződési kísérletek, a vizmeghatározás szempontjából érdekes adatok. A XXI. táblázatban közölt mérési eredményekből megállapítható, hogy a szárítással és a titrálással meghatározott víztartalom értékei jól megegyeznek és igy a Karl Fischer féle módszernek a gyógyszerellenőrzésben való kiterjedtebb alkalmazása ténylegesen indokolt. Papp Ottó doktori értekezésében részletes tanulmányról számolt be és az értekezés néhány fig elemre: méltó adatot és megállapitást is tartalmaz. Fogalmazása kissé terjengős. Egyes mondatai, mondatfüzései nemcsak stiláris, de szakmai szempontból is kifogásolhatók. Az irodalomnak túlzott részletezése igen megnövelte a disszertáció terjedelmét és kedvezőtlen arányt teremtett a kísérleti rész rovására. A felsorolt kifogásaim mellett azonban úgy vélem, hogy a jelölt dissze'r tációja a követelményeknek megfelel, ezért tisztelettel javasolom a Karnak a disszertáció elfogadását és a jelöltnek a doktori fokozat elnyeréséhez szükséges további cselekményekre való bocsátását. 1964.március 31 Dr.Schulek Elemér s.к egyetemi tanár 1288/1964
