Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1963-1964
1963. október. 5., 1. Rendes kari tanácsülés
- 15 -fi hogy egy tiszta alkaloida sőt csak a gyógyszerész kémián vizsgálnak és azután abban a pillanatban mihelyt az alkaloida valamilyen prokeverék formájában kerül elő, akkor ez már más tanszéken kerül megvizsgálásra. Ha nativ anyagokban van az alkaloida, akkor esetleg ismét máshol ismertetik, vagy a gyakorlatokon mind! g máshol vizsgálják. így nem is lehet másként, hogy azok a tanszékek, amelyek nem tisztán analitikai jellegűek, ott az asszisztensnek magának is nehézséget okoz sok esetben, hogy az analitikai vonatkozású dolgokat, pláne annak újabb változásaival kapcsolatos eredményeit figyelemmel kisérje és úgy találja, hogy azok az intézetek, amelyeknek kifejezetten analitikai profiljuk van. Ezek felmerült problémák, amiket majd a további tematika vitákon tisztázni kell, mert ez kihat a gyógyszerészek általános kémiai képzésére . A^tematikát célszerűnek és megfelelőnek tartja. A kémiai vizsgálatoknak, a technológia területén, elsősorban a stabilitás vizsgálatok felé kell, hogy eltolódjanak. Dékán: köszöni Laszlovszky adjunktus hozzászólását. László: Pandula professzor ur kijelentette, hogy a kórházi gyógyszerészekkel szemben támasztott követelményeket kivánják az oktatás tengelyébe beállítani. Ezt ők elégtétellel hallják és vallják is már régebb óta. A gyári technológia megjelölést Pandula professzor üzemire mondotta, rémlik, hogy az oktatás során a középüzemi méretű technológiai dolgokat is, amelyek a kórházi gyógyszerész számára szükségesek, meg kapják majd a hallgatók. A kórházi gyógyszertárakba kerülő fiatal gyógyszerészek csak a receptura és kémia terén rendelkeznek megfelelő felkészültséggel, a középüzemi technológiai felkészültségük hiányos. A közforgalmú gyógyszertárakban a galenusi készítményeknek a visszaszorítását bizonyos fokig tendenciózusnak látja, kórházi vonalon ez nem következett be. Ha komolyabb támogatást kapnának ezen a téren, bizonyos eredményt tudnának elérni és a magisztrális gyógyszerek száma a hálózati vonalon is megnőne. Kétségtelen, hogy az egyetemi gyakorlat nem biztosíthatja a megfelelő manualitás elérését, de reméli, hogy a gyógyszerészképzés reformja, amely hamarosan bevezetésre kerül, egy év gyakorlattal fog kezdődni, amely az előbb emlitett hiányosságot ki fogja küszöbölni. Az oktató gyógyszerészi hálózattal kapcsolatban két dolgot szeretné megemlíteni. Az egyik az oktató-gyógyszerészi hálózat és az Egyetem kapcsolata, a másik, hogy az oktató gyógyszerészek ténykedése nincs megfelelően honorálva. Ezért nem is tekintik annyira komoly kötelességüknek az oktatást, nem törekednek különösebben, hogy felkészültségük jobb legyen. Mindez megfontolandó.
