Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1963-1964
1964. április. 16., 4. Rendes kari tanácsülés
A Gyógyszeresztudományi Kar Dékánjának Б u d а о e s t Vlil.Ullői-ut 26. Hollós Jenő "A vas-, a réz-, az ólom- és a cinkszennyeződés meghatározása szerves gyógyszerkészítményekben" cirna gyógyszerészdoktori értekezéséről véleményes jelentésemet az alábbiakban terjesztem be. Hollós Jenő több mint egy évtizede dolgozik a gyógyszervizsgálatban. Ez idő alatt több tudományos közleménye jelent meg, amelyek a fennálló problémák meglátásában józan kritikai készségről, megoldásukban pedig megbízható gyakorlati érzékről, szaktudásról tanúskodtak. Jelen értekezlete témáját ugyancsak a gyakorlati szükségleteknek megfelelően választotta. Egyrészt a címben szereplő szennyezésekre való vizsgálat több szempontból /megfelelő tisztasági fok ellenőrzése, eltarthatóság -stabilitás, stb./ is igen indokolt, éppen ezért a kimutatást nem csak a magyar, hanem szinte valamennyi külföldi gyógyszerkönyv is előirja. Másrészt a nehézfém szennyezések kimutatása valójában még mindig nem teljesen megoldott kérdés. Értekezése első oldalain a szulfidos nehézfém vizsgálat hibaforrásait elemzi. Az általánosan ismert tényezők /pH befolyása, poliszulfid-, illetve tioszulfát tartalom miatti kénkiválás/ felsorolása mellett figyelemre méltó saját megfigyelést is közöl. Helyesen világit rá a szulfidos nehézfém-kimutatás elvi hibájára: az együtt "leváló" fémszulfidok szihe, s igy észlelhetósége is különböző; ennek következménye, hogy a még megengedett mennyiségben lévő, intenzivebb szinü szulfid /pl. FeS/ elfedheti a halványabb tónusu, de a megengedettnél nagyobb mennyiségű fémszulfid /pl.PbS/ szinét. Ez pedig a minősítést meghamisíthatja. E tapasztalatok alapján veti fel a szerves reagensek alkalma ásának gondolatát és célkitűzését, hogy a reagensek segítségével a leggyakoribb nehézfém-szennyezések érzékeny és szelektiv kimutatására eljárás-menetet dolgozzon ki. Egyetérthetünk a jelölttel abban is, hogy a gyógyszerekben leggyakrabban előforduló nehézfém-szeiinyezéseknek a vasat, rezet, ólmot és cinket tekinti. Értekezése első részében lényegében a vonatkozó, jól megválasztott irodalmi anyagot mutatja be, kritikai megjegyzéseket fűzve egyes módszerekhez. Felvázolja az általa választott megoldás-menetet. A második rész a kidolgozott eljárást ismerteti és külön fejezetben találhatjuk a vizsgálati előiratokat. Szerves anyagokról lővén szó, ezeket a vizsgálat előtt mineralizálni kell. E művelettel a jelölt igen részletesen, de csak az értekezés függelékében foglalkozik. 1./ A vas szennyezést tioglikolsavval, az ismert vörösibolya szineződés alapján mutatja ki, illetve határozza meg. Röviden szól a keletkező termékek szerkezetéről, majd az optimális reakciófeltételek kialakítását ismerteti, főként a pH és a zavaró ionok tekintetében /8-9.oldal/. Jó gyakorlati érzékre vall az a módszer, amellyel a reakció gyógyszervizsgálati alkalmazhatóságát bizonyltja: 0-200 ;ug intervallumban megállapítja azt a vas mennyiséget, amely a vas-tioglikolsav reakcióelegy 739/1964.
