Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1962-1963
1962. szeptember 29., I. kari tanácsülés - Miniszteri és rektori leiratok
6 6 mindannyiunk közös céljára való törekvésünket: a magyar gyógyszerésztudomány fellendítését és az oktatás sikeres megreformálását. Mozsonyi professzor ur éppen most töltötte be ötven éves szolgálati idejét. E jubileumi alkalomból a Rektor ur elismerő oklevelet áliitott ki számára, melyet a Dékánhelyettes urrdl együtt nyújtottunk át az ünnepeltne.k.. ■* Dékán; jelenti, hogy a MeIly professzor ur elhunytá- val megüresedett Közegészségtani Tanszék ideiglenes vezetésére dr.Vedres István egyetemi adjunktus kapott ír egbizatást. A Mozsonyi professzor ur nyugalomba vonulásával megüresedett Gyógyszerészeti Tanszék ideiglenes vezetésére pedig dr.Pandula Egon egyetemi docens kapott megbízást. Mindkettő azzal, hogy az oktatás és a Tanszék tudományos feladatait, az idevonatkozó rendelkezések értelmében ideiglenesen irányítsa. A Gyógyszerészeti Intézetben felügyelő tanári megbízást kapott dr.Clauder Ottó egyetemi tanár. A két ideiglenes tanszékvezetőt a Kari ülésre meghívta és üdvözli őket abból az alkalomból, hogy első Ízben a Tanácsülésen megjelentek. Kiván nekik a Kar nevében is eredményes munkálkodást. Dékán: jelenti, hogy az Egészségügyi Miniszter elvtárs d'r.Issekutz Béla egyetemi tanárt 1962.évi szeptember hó 1.—i hatállyal - eddigi munkájának elismerése mellett - rektorhe]y ettesi és egyetemi tanári teendőinek ellátása alól felmentette és a tudományos rektorhelyettesi teendők elát ásával dr.Sós József egyetemi tanait bizta meg. Hálás szÍvvel emlékezik meg Issekutz professzor úrról, aki a Rektor ur képviseletében a Kari üléseken részt vett, jóindulatú érdeklődésével és tanácsaival a 'Gyógyszerészkari Tanács munkáját nagyban elősegítette. Dékán: jelenti továbbá, hogy az Orvostudományi Egyetem most nyugalomba vonult professzorainak: Issekutz, Mozsonyi és Ratkóczy professzor uraknak, professzor társaitól való elbucsuzására a Rektor ur fogadást rendezett, amelyen meleg szavakkal méltatta az aktiv egyetemi munkától visszalépő professzorok életművét, hangoztatva azt a reményét, hogy napi intézetvezetői gondjaiktól megszabadultan, zavartalanabbul folytatják tudományos munkájukat, foglalhatják egységbe életük munkásságát. 26
