Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1962-1963
1962. szeptember 29., I. kari tanácsülés
2 X Mint hadirokkant folytatta orvosi tanulmányait és nagy lelkierőró'l tett tanúságot, amikor, eszel az életre - széló megterheléssel is sikeresen fejezte be tanulmányait . Felavatása után a Főváros szolgálatába lépett, amelynek 1921-ben kerületi orvosa. 1923-ban tiszti orvosa lett. Különösen a Tisztifőorvosi Hivatalban talált módot a tudományos munkálkodásra, szakirodalmi tevékenységre. Ennek elismeréseképpen a Budapesti Egyetem 1926.évi junius hó 7.-én magántanárrá habilitálta. Széleskörű oktatói és közéleti tevékenységét mutatja, hogy mint előadó évekig működött az Országos Stef ánia-Sz övetség védőnőképző tanfolyamán, az Országos Szociálpolitikai Intézet gyárgondozónői tanfolyamán és a Közgazdaság- tudományi Egyetemen. Tagja volt - annak idején - az Országos Közegészségügyi Tanácsnak, az Országos Statisztikai Tanácsnak, a Magyar Népélelmezési Bizottságnak, az Orvosegyesületnek, az Orvosszövetségnek, az Orvosi Körnek stb. az 1945-49 közötti évek alatt ta^- ja volt az újonnan megszervezett Országos Közegészségügyi Tanácsnak. 1946-ban nyolc hónapig a Kultuszminisztérium Egyetemi Osztálya élén állott. Ebben az állásában a megrongálódott egyetemi és múzeumi épületek és berendezések helyreállitására fordította erejét. Amikor a Budapesti Egyetem Közegészségtani Intézete uj helyiségbe kényszerült, akkor Melly József a semmiből varázsolta elő azt a bár igen szerény, Mária-utcai intézetet, amelyre ma is az a feladat hárul, hogy egy nagy egyetemen nagyszámú hallgatóit higiénére oktassa. Ennek a kis intézetnek, mint egyetemi tanár először két évig /1946-48/ volt az igazgatója, majd teljes értékű rehabilitációja után az Egészségügyi Minisztérium 1956.október l.-i hatállyal visszahelyezte az általa korábban már betöltött tanszékre. Újból bekapcsolódott nemcsak az egyetemi tanszékvezetői, hanem a szakjai tudományos munkába és vezetői tevékenységébe. Mint a MTA Egészségtudományi Bizottságának tagja, a .agyar Higiénikusok Társaságának vezetőségi tagja, a Budapesti és Pestmegyei Egészség- tudományi Szakcsoport elnöke, a Dunakanyar Intéző Bizottság Tudományos és Egészségügyi Bizottságának elnöke, a ‘'Népegészségügy'’, az "Egészségtudomány** és a "Demográf ia" Szerkesztőbizottságának tagja működött tovább. Nemzetközi kapcsolatait fémjelezte, hogy az "Union Internationale pour 1»étude scientifique de la population"/Párizs/ is tagjai közé sorolta. Kutatásaiban a nagyszámok törvényszerűségeit kereste előszeretettel. Sokat ép behatóan foglalkozott a halálozási statisztikával, igy az orvosoV: elhalálozásának kedvezőtlen arányaival is. Legutóbbi nagyobbszabásu dolgozatában is "a halálokok problematikáját" 100 évre visszanyúló nemzetközi anyagon tárgyalta és hangsúlyozta, hogy a halálozási adatok speciális feldolgozása nélkül az egészségügyi politika helyes irányítása nem lehetséges.
