Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészi Kar - tanácsülések, 1961-1962

1962. június 18., VI. kari tanácsülés - Bejelentések indítványok

- 3 oldalt leszámítva/, сзак 34 oldal/38.2%/,, mintegy ; disszertáció 2/5-9. Helyes aránynak ez annál kevésbé tekinthető, mert •. disszertáció szak- irodalmat ismertető része Jelen formájában felesleges s a Jelöltre sem előnyös. Egyrészt hosszú oldalakat szentel olyan v-gyületek / fenő lf ta loin, kólsavak, szulfonamidok, klórpromazin, antibiotikumok stb./ nomvizes közegben titrálásos meghatározása ismertetésének, molyok semmi Összefüggésbe nem kerültök később kisérlotos munkájával.

Másrészt nom vette figyelembe, hogy a n.mvizsS közugben való titrálás manapság már nem annyira ujdons ig, hogy annak elvi ismertetésére egy disszertáció keretében szükség lenne. A magyar gyógyszer-őszi szaklapokban is nem egy ily irányú közlemény jelent meg, hogy a sok közül csak Dworschák Ernő kitűnő cikkére* utaljak /"Gyógy a ; részét" 3. 370-374; 1959/. Különben is a műit év folyamán Gyenes István kandidátus tollából "Titrálások nomvizes közegben" cimen megjelent /196i-bon/ egy 284 oldalas könyvecske /"Kémiai analitika" sorozat; Műszaki Könyvkiadó/,

Szerző figyelmét ez úgy látszik elkerülhette, mert h bír Gyenes cikkeit gyakran idézi, ezt a könyvöt nem említi. A nomvizes közegben titrálás elméletének szerző által való ismertetés módja a mindenki számára hozzáférhető Gyenes—féle szöveg mellett nem mondható sih rültnck. Magam részéről a disszertációnak ezt a részét feleslegesnek tartom, époon ezért nem kívánok kitérni bírálatára.

III.

A disszertáció nyelvezete néhol nehézkes és nem elég magyaros /pl. 3. oldal l.bek. : "Arrhenius már 1887-ben megvilágítótta . . . a reakciókat";

4. oldal 2.bek.: ...kationok ill. anionok... oldatok alakjában vannak jelen....""; 10. oldal 2 .bek.a munka diox á Ъ n történik ..." stb./ FeÍzletesség, hogy a "Karl-FÍ3olr r" módszerről szólva /38. és 40.oldal/ az idézőjelbe tett két szó közé kötőjelet irt. Helyesen "Karl Fischer/ v.ö. Addendum 157.oldal/, különben két személyre /\У r 1-ra és Fischer-re/ kell gondolnunk.

Táblázatai összeIliit ásánál zavar a vizsgált tételek felsorolási sorrendje és a parallel kísérletek váltakozó száma. Fiba, hogy a vizsgált anyagok %-os öss etetőiét mind össze csak а X. t-iblázatban tüntette fel. A táblázatok alatti szövegrészek som egyöntetűek, holott mindenütt ugyanazt akarja mondani: a módszerével talált érték eltérését a saját módszerrel talált értéktől. A bemutatott eltérések egyébként sem a módszer pontosságát, hanem a reprodukálhatóságát jellemzik.

*

IV.

A kísérleti résszel k> peso atban két észrevételei v n,

а/ A 61. oldalon közli, hogy r. titrálás végpontjának indikálása bizonytalanná válik, ha a végső térfogatban a jégecet koncentrációja az ecetsavanhidridben 15% fölé emelkedik. Ennek el_or.ére elő irataiban nem utal arra, hogy miként kell megválasztani a bemérés nagyságától függően az oldószer mennyiségét. A: eióiratokban is 0,05 g purin-bázis mellett 25-30 ml ecetsavanhidrid-.ienuy iség it ir elő s ugyanakkor a táblázatokban 0,04-0,10 g közti b aiért-S-k taláibc t-к. A jelölt egyébként nem szófukar, csak itt, mi' or pontosabb kör”iir '.s (.innen a saját Ötlete jól a lka ima z hatás igát segítette volna elő. - A t-ofiilin és te obrem in recept knél sem hivja fel rre külön a figp-eijot.

1551/1962,