Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészi Kar - tanácsülések, 1961-1962
1962. május 15., V. kari tanácsülés - Elnöki bejelentések
22 Jll Minden évfoTyamértekezleten felvetette a dékán a kérdést, hogy egyéni vagy csoportos vizsgáztatást kivánnak-e a hallgatók, akiknek túlnyomó része minden esetben az utóbbi mellett foglalt állást. A IV. évfolyam értekezletén felmerült a második idegen nyelv záróvizsgájának kérdése, mivel Szegeden ez nem kötelező. Kérdezi, mi ezzel kapcsol atban az Idegen-nyelvi Lektorátus képviselőjének a véleménye? Imrényi: a második idegen nyelv kötelező záróvizsgájának kérdésében nemcsak a két Gyógyszerészi Kar eljárása nem egyöntetű, hanem a négy Orvos- egyetemé sem. A közelmúltban értekezletet hivtak össze, a négy Orvosegyetem lektorai számára, ahol az az egységes álláspont alakult ki, hogy nem szabad eltörölni a második idegen nyelvből a záróvizsgát, mert ma már szinte elképzelhetetlen, hogy valamely szakterületen egy idegen nyelv ismerete nélkül tovább tudja magát valaki képezni. A Minisztérium jelenlévő képviselője kifejezésre juttatta, hogy egyöntetűen fogják rendezni ezt a fontos kérdést. Dékán : megköszöni Imrényi lektor tájékoztatását. Dékán: jelenti, hogy a hallgatók KISZ szervezetének fent emlitett beadványait másolatban tájékoztatás és esetleges hozzászólás végett megküldötte az érdekelt tanszékeknek, ill. előadóknak, akik az alábbiakban röviden összefoglalt reflexiókat fűztek a beadványokban foglaltakhoz. "Összefoglalás a gyógyszerészoktatással kapcsolatban, a hallgatók által tett észrevételekre, az egyes Intézetektől beérkezett válaszokból: Schulek: A mai egyetemi hallgatóságnak elfoglaltsága sokkal nagyobb, mint régebben volt, amit részben a tudományok fejlődése hozott magával, részben pedi£ az a követlemény, hogy a mai értelmiségtől szaktudás szempontjából is többet és alaposabbat várnak.^ Az egyes szakmákban, igy a gyógyszerészi szakmában is a technikusként csak érettségizett fiatalokat lehet alkalmazni. A technikus kiképzés nivója igen megközelíti a régi egyetemi nivó. ^ináebből nyilvánvaló, hogy a gyógyszertárak vezetésére általában az a követelmény, amelyet az okleveles gyógyszerésszel'szemben támasztunk, elég magas.
