Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészi Kar - tanácsülések, 1960-1961
1960. október 22., Rendkívüli tanácsülés - A felsőoktatási reformtervezet általános részének megvitatása
hogy ezt lehetőséghez képest szakmai jellegű területen kell biztosítani a hallgatóságnak. Ennek megfelelően javasoltuk, hogy az érettségi után az egyetemre jelentkező hallgatók az egyetemen vizsgáltassanak felül alkalmasak-e egyetemi tanulmányokra. Az alkalmasnak minősített hallgató a szakmájuknak megfelelő üzemekbe kerülnének munkára. így pl.a vegyészhallgatójelöltek vagyi üzemekbe. Az egy év letelte után kerülne sor a tulajdonképpeni felvételi vizsgára, a már emlitett hallgatók esetében. Általánosságban az ifjúságnak a fizikai munkával való megismertetése helyesnek mondható, de meg kell emliteni azt is, hogy igen sok esetben ez magaután vonhatja sokszor tehetséges hallgatóknak a tudományos képesítést igénylő munkákból való ki ábrándul ásít. A gyógyszerészhallgatók kiképzési reformját illetően mindenekelőtt abban kell megállapodnunk, hogy mik legyenek azok a feladatok, amelyeknek az egyetemen kiképzett gyógyszerész az életben meg kell, hogy feleljen. Hangsúlyozni szeretném, hogy az egyetemi kiképzésnek semmiképpen sem lehet célja teljesen kész szakembernek a kinevelése, hanem olyan irányi kiképzéát kell nyújtani, melynek birtokában a kikerülő diplomás azon a szűk munkaterületen, ahová az élet őt állitja, rövid időn belül jó szakemberré tudja magát képezni. i A z elkSjézitendő egyetemi gyógyszerészképzési reformnak véleményem szerint úgy kell majd a kiképzéshez szükséges szaktárgyakat összeválogatnia, hogy a végzett gyógyszerész a következő területeken lehessen gyógyszerszakértő. 1. / Hálózati gyógyszerész, 2. / intézeti gyógyszerész /kórházi gyógyszerész/ 3. / hálózati- és üzemi gyógyszerészt ellenőrző gyógyszerész /gyógyszertár szakfelügyelő, gyógyszergyári analitikus, biológiai ellenőrzéseket végző szakember/ 4. / nagyüzemi gyógyszerkészités /beleértve gyógyszervegyészeti gyártást, gyógynövény termesztést és gyógynövény feldolgozást./ Az elmondottakból következik az is, hogy a gyógyszerészképzésben is biztosítani kell az elegendő számú speciális kollégiumok megtartását, hiszen másképp el sem képzelhető a széles alapokon nyugvó kikípzésx a hallgatóság túlterhelése nélkül. Összefoglalva a véleményemet, a gyógyszerészképzésnek tehát a gyógyszerszakértő kiképzése kell a feladata legyen. Helytelennek tartanám, ha a kiképzés arra is irányulna, hogy a gyógyszerész a gyakorlati életben milyen mellékfoglalkozásoknak tudna megfelelni.
