Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészi Kar - tanácsülések, 1960-1961
1961. július 3., VI. kari tanácsülés - Elnöki bejelentések
- 2 mónyekat nem produkálhatott. Megjegyzem, hogy a gyógyszerkönyvi fenolftaleines próba ill. az üvegdara módszer kevésbé felel meg egy nagyobb felületű üveg alkali leadásának ellenőrzésére, mint a svájci Gyógyszerkönyv oxaktabb u.n. "felület- vizsgálat" módszere, különös.tekintettel arra, hogy itt nagy felületű 500, ill. 1000 ml-os olyan üvegeket vizsgált, amelyeket a töltőfolyadékokkal együtt a későbbiekben autoklávos sterilezőének vetett alá. Ismeretes, hogy a nyomás és a hőmérséklet emelkedés ig. n nagy mértékben növeli az üveg alkali leadását és gyógyszeres oldatok befogadására szolgáló edények használhatóságát, éppen ezért a Helvét Gyk. módszere megnyugtatóbban dönti el. Az üvegféleség kiválasztásakor csak vértranszfuziós üvegeket ellenőrzött, amelyeknél nincs olyan jelentősége az üveg tomperálásának, mint az infúzióknál, éppen azért fontos lett volna megvizsgálni, hogy a javasolt infúziós üvegek hogyan viselkednek gyors hőingadozásokra. Ezzel eldönthető lett volna, hogy a gyártásnál megtörtént-e azok temperáláaa• Mindössze annyit jegyez meg, hogy üvegei közül tízből egy tört el a hirtelen hűtős következtében. Az általa jónak vélt tárolóüvegének megszerkesztéséhez 1-1 lengyel, holland, csoh plazma üvegeket, francia és svájci töltőoidat üvegeket állított vgymas mellé, részletesen megállapította azok műszaki adatait,— Így azok méreteit, nyakfor májukat, űrtartalmukat, dombornyomásu jelzéseit /mércét, peremkiképzést, csavarmenetet stb./ es ezek utána 6.old. 7.bekezdésében a következő megállapítást tette:1' Ezen vizsgálataim /,/ eredményei után megszerkeszt ttom a minden tekintetben megfelelő töltőoldat tároló üveget" /S.sz.ábra./ A későbbiekben /42.old./ megismétli "saját tervezésű üvegforma és kivitel valamennyi ismert tipus előnyeit magában foglalja azok hátránya nélkül," Ez a bejelentés, Ili. megállapitás nem valami meggyőző, mert ha keressük magyarázatát még a sorok között /5. és 6. oldalon/, som találjuk meg, mert az az "ujitás", hogy a szokásos 500 ml-os palack helyett 1000 ral-t torvozott, továbbá folakasztásra alkalmas peremmel 1 tta el, a nyakkikép- zéso szükobb, valamint az üveg nyakának csavarmenete van,- csaknem valamennyi font jelzett transzfúziós palackokon megtalálható. A későbbiekben egyébként /36.oldalon/ ezzel a megállapításával is el_entmondásokba keveredik, mert a lezárás kapcsán már a "csavarmenet nélküli" üveget tartja jobbnak, de ezt az olozokben nem jav itja ki. A dolgozat második részében a gummifedőről, ill. "gummilazáróval" foglalkozik különös tekintettel arra, hogy a töltőoldat huzamosabb ideig steril maradjon es az infúzió applikálásakor is megtartsa sterilitását. Irodalmi adatok alapján néhány ismert befedést móddal foglalkozik és dolgozatában közli azok fotókópiáját is, Ilyen irányú vizsgálatának célja a tökéletes lezárás mellett - nagyon helyesen - a gazdaságossági szempont. Ennek eredményóképpen a 24.old. 2. bokezdesebon azt Írja, hogy "az általam tervezett gummilezáró költsége jeaentéktelen összegre zsugorodik. Igazo..ására kalkulációt nem me-xekalt, más gumnizárókkal történt összehasonlításból legfeljebb arra következtethetünk, hogy az általa javasolt gummifadő méreteiben kisebb, de súlyát mar nem közli, A másik indoka, amellyel állítását igazolni igyekszik az, hogy a sapka kupakolása előtt a fedőre helyezett vékony gurmii lemez más ' guramiz ár ókkal szemben lehetővé t szi, hogy a hornetikus lezárás mellett a gunuiiozáró huzamosabb időn keresztül "többször is felhasználható."
