Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészi Kar - tanácsülések, 1960-1961
1960. október 22., Rendkívüli tanácsülés - A felsőoktatási reformtervezet általános részének megvitatása
í/icg,jí rió-ktix e Pitepz elhob at .1yci, hogy a hallgató .e. kívánt önálló gondolkodásmódot /az alapismeretéinek tudatos fc-lhasználását/ oly mértékben elsajátítsa, hogy c.z ogy.tem elvégzése után munkahelyén /amely a tanultaknál szűkebbkorü, de v is zent különlegesebb ismereteket kiván/ rövid idó alatt jó szakemberré tudja magát kiképezni. Az egyetemi oktatásnak tehat semmi esetre sem lehet célja a teljesen kész szakemberek nevelése. Az oktatási "minimum" sikeres megállapítása a záloga minden egyetemi .iktatási reformtörekvésnek. Ennek sikeréhez azonban az egyes szaktárgyak sovinizmusán felülemelkedő szemlélet szükséges, még akkor is, ha ez utóbbi tiszta jóindulatból fakad. A gyógyszerészi felsőoktatás reformja érdekében megteendő első lépés tehát mind .nképpen a gyógyszerészi hivatás és feladatkör pontos meg- fogalmazása. Ezzel a kérdéssel azonban szinte fogaskerék módjára kapcsolódik össze a gyógyszertári technikus munkakörének és a gyógyszertári technikus-kénzés igényeinek pontos megáliapitása, Az arra illetékeseknek meg kell találni a módját, hegy ez a kétféle szintű képzés koordinálhass ék ill. elhatárolt&ssék. Egy középiskolai szintű kéozésre is kellene gondolni. A felvetett alapkérdés fontosságára tekintettel, a technikusi kérdést külön kell előzetesen tisztázni. A .felsőiktatási reform részletes tárgyalásakor az egyes tárgyak oktatásának felülvizsgálásához csak azután lehet nyúlni, ha az eddig . most felvetett problémák tisztáztattak. Mindez az,ónban el sem képzelhető az arra illetékes vezető tényezők /öyógyszefícépzési Bizottság/ és a gyakorlat legkiválóbb szakemberei véleményének figyelembevétele nélkül. Az egyetem már csak azért sem vállalhatja magára a felelősséget, hogy önmaga állapítsa meg a gyógyszerészi munkakört, illetőleg hozzátart zó tudás-volument, mert a felsőoktatási reform szellemével homlokegyenest szembe kerülne: éppen a legalapvetőbb kérdésben negligálná a gyakorlati élet jelentőségét. A gyógyszerészi hivatás megfogalmazása során tehát a hálózati-, az ellenőrzési- és a'gyári stb. munkakörökben ténykedők tapasztalatából és' elgondolásából -tkell kiindulni. A Schulok-féle "gyógyszerész-szakértő" emlitett négy kategóriáj szerint esetenként más és más fórum véleményére kell elsősorban támasz kodni a szóbanforgó gyógyszerészi feladat munkakörének megfogalmazásában az ehhez szükséges u.n. minimális tudásigény felméréséhez» II. Az egyetemi feÍvétellel kapcsolatban valamennyi hozzászóló^egyetért mind p litikai, mind nevelési szempontból annak szükségességével, h-ogy az érettségi s az egyetemi tanulmányok közé egy esztendő iktassák Általában olyan fizikai munkát tartanak erre a célra alkalmasnak, amely a leendő hivatásra mintegy előkészít. Az egyetemi felvételi vizsga rendszerével valamennyien egyetértenek, illetőleg nem kifogásoljak-. Az egyetemi előkészítő tanfolyamok számára viszont szakmai irányban elmélyültebb tematikát ajánlanak hangsúlyozva, hogy e kérdés jelentősége megnövekszik, ha a fizikai munkára fordítandó egy év közbeiktatása kötelező. Az egyetemre való u.n. előfelvétellel kapere ^ than .megemlitjük az ELTE-TTK javaslatát, mely szerint érettségi után a jelentkezőt az egyetem felülvizsgálja, hogy egyáltalán alkalmas-e egyetemi tanulmányra. Az alkalmasnak talált egyén menjen el a szakmájának megfelelő üzembe munkára /nálunk gyógyszertárba s egy év eltelte után, tehát az egyetemi tanulmányok megkezdése előtt közvetlenül kell letenni a felvételi vizsgát. 1537/196 3.
