Budapesti Orvostudományi Egyetem Fogorvosi Kar - tanácsülések, 1967-1969

1967. október. 20., 1. Rendes kari tanácsülés

- 13 -No.

Berényi: az elhangzott beszámoló meghallgatása után felmerül benne az a kérdés nem lenne-e jó felhasználni-a multiple^ choice módszert a felvételi vizsgák során is. így mód nyilna arra, hogy minden felvételiző ugyanazt a kérdést kapja, nem fordulhatna elő, hogy $gyik vagy má3ik felvételiző csoport könnyebb, .illetve nehezebb feladattal kerül szembe. Egyforma alap állna a felvételi bizottság rendelkezésére a hallgatók tudásának elbírálásánál, a pontozás is tárgyilagosabb lehetne, mert a vizsgázó igy nem állna szemtől-szembe a vizsgáztatóval.. Ezen felül természetesen a Fogorvostudományi Karról lévén szó igen fontosnak tartja a kézügyesség problémáját is, ,

Kelemen: szerinte nagyon nehéz a felvételeknél egy adaequát módszert találni. Kérdezi nem lenne-e lehetőség arra, hogy több hallgatót vegyen fel a Kar, majd az 1 és 2. év végén vizsgájuk alapján a gyenge eredményt felmutatottakat el kellene bocsátani és csak azokat tovább engedni, akik egyetemi tanulmányok folytatására alkalmasnak látszanak,

Turohányi:ugy látja, hogy az orvosegyetemi felvételeknél a legnagyobb baj az, hogy mind a három karra jelentkezők ugyanazokat a kérdésetet kapják az Írásbeli vizsgákon. Véleménye szerint az volna a helyes ha csak az ugyanarra a karra jelentkezők kapnának egyforma Írásbeli feladatokat, Amig mindhárom karon egyforma az Írásbeli feladat, addig szerinte a vizsgáztatók inkább a szóbeli vizsgán tudják megítélni, hogy a pályázó alkalmas-e a választott karra való felvételre. Szerinte feltétlenül jobb lenne, ha a különböző karokra jelentkezők különböző-feladatokat kapnának az írásbeli vizsgán. Jónak látná továbbá azt is, hogy a Fogorvostudományi Karra .jelentkezők átessenek egy manualitási vizsgán Í3. Az építészeti karon is az a gyakorlat, hogy aki rajzból elégtÉLen azt nem veszik fel, akkor sem ha elméletileg megfelelő lett volna. Itt is el kellene érni azt, hogy a kézügyesség szempontjából rátermettek kerüljenek be elsősorban amennyiben elméletileg is jól szerepeltek. Manualitásból sem kell valakinek feltétlenül megbuknia ott is lennének fokozatok, mint az Írásbeli vágj' elméleti vizsgákon,

Csaba;-komoly problémának látja azt a,kérdést, hogy az Általános Orvostudományi Karon csak 18 pont felett vették fel a jelentkezőket, mig a Fogorvostudómányi Karon 16,pont volt a határ. Azt kérdezi •nem volna-e lehetőség arra, hogy azok akik az általános karra 18 ponttal nem jutottak be, azokat a fogorvostudományi karra vegyék fel ? így minőségi javulás lenne elérhető. A maga részéről támogatná azt a javaslatot, hogy a felvételi vizsga kiválasztásos módszer szerint történjék, s akkor erre a vizsgamódszerre már a középiskolák is felkészíthetnék a jelentkezőket.

Garzó: elmondja, hogy Intézetükben még a tanév elején fel akarták mérni a hallgatók tudásának szintjét,, vajjón mennyi maradt meg bennük a középiskolai anyagból. E célból szétosztottak közöttük kérdőíveiét, mely kizárólag középiskolai anyagra vonatkozó kérdéseket tartalmazott.

Erre a kísérletre meghívtak középiskolai tanulókat is összehasonlítás "céljából. Az eredmény azt lett, hogy a középiskolások érték el a jobb eredményt. Az általános kar hallgatóinak is csak az 5o % válaszolt de csak a fele kérdésmennyiségre. Ebből a, ^kísérletből arra következtet, hogy nem jó a felvételi rendszar. Természetes, hogy különböző bizottságoknál különbözek a szempontok, nem tudják egységesen megítélni a jelentkezők tudását.Ha azonban egységes feladatokat kapnának a jelentkezők, egységesen is lehetne Ítélni. Jobban a felszínre kerülne' a hallgatók tudásbeli különbsége• .Könnyebb és eredményesebb lenne" a s^lectálás.