Budapesti Orvostudományi Egyetem Fogorvosi Kar - tanácsülések, 1965-1967
1966. október. 21., 1. Rendes kari tanácsülés
ad FK 532/1966 sz.melléklet/ Dr.Tarján Imre professzor hozzászólása A Fogorvostudományi Kar 1966.október 21-i Icari tanácsülésén elhangzott javaslathoz. A Fogorvostudomány! Kar megérte ugyan már 10 éves jubileumát, mégis érdemes talán néhány szót vesztegetni arra a kérdésre, hogy hogyan alakul ki egy új Kar. A kari élet irányítója a Kari Tanács. Uj Kar esetén a Tanács kinevezése útján-létrehozott "mag"-ból áll.-Sz a mag a továbbiakban úgy nő, mint más karok esetében. Helyzete azonban nehezebb- és különösen nagy súlyt kell helyeznie tevékenysége elvi alapjainak lerakására. Az elvi alapok nyilván a Kar feladataira, épülnek. Jelen esetben is hármas feladatról van szó, mint az Általános Orvostudományi Kar esetében és a feladatok közül az oktatásnak, a fogorvosképzésnek kell első helyen állnia«. Kiindulásul nyilván a fogorvosképzés célja szolgál. A célkitűzés határozza meg az ellátandó feladatokat. A fogorvosképzés célja kettős. Egyrészt: olyan fogorvosokat kell képeznünk, akik diplomájuk megszerzése után képesek bekapcsolódni egészségügyi feladatok ellátásába, sőt csakhamar önállóan is el tudják végezni feladataikat. Másrészt: a fiatal orvosok rendelkezzenek azokkal az ismeretekkel és készségekkel, amelyek aktiv, alkotó fejlődésükhöz vágj’ legalább reproduktiv fejlődésükhöz szükségesek. A feladat első része a kötelező előadások és gyakorlatok rendszerén keresztül valósul meg. Másik részének megoldásához pedig nemkötelező előadások /speciál-kollégiumok/ jól átgondolt rendszerét is kell kiépíteni. A kötelező kollégiumok ne legyenek elaprózottak. Minél inkább differenciálódik egy tudományterület, annál inkább törekedni kell az oktatásban a szintézisre. Az egyes területek részletesebb feldolgozásával a speciál-kollégiumok foglalkoznak. Valamennyi tárgy oktatási programjának a fogorvosképzés szempontjait kell tükröznie«. Ezek összeállitása sokéves munka, amit csak azok a kollégák tudnak kidolgozni akik beleéli!: magúkat a fogorvosképzés feladataiba, széles látókörrel rendelkeznek és- munkájukat elvi alapokra épitik. /Szorosan fogászati tárgyqk programját úgy kell összeállítani, hogy arra a kész orvos is építhessen, akinek már nem lesz többé lehetősége, hogy élettani kórélettani, gyógyszertani, belgyógyászati stb. stúdiumokat rendszeresen végezzen. Erre csak az egyetenen van lehetőség. A fogászati ismeretek állandó bővítésére az egyetemen túl is megvan a lehetőség. Lényeges kérdés, hogy hogyan épüljenek be a fogorvoskari intézmények, munkaközösségek az egyetem egészének szervezetébe. ITem a szoros értelemben vett fogorvostudományi klinikákkal, hanem a többi intézmény helyzetével szeretnék foglalkozni, e-zok közül is elsősorban az Jlméleti tárgyakat oktató tanszékek problémáival. Világszerte kialakulóban ve. olyan intézeti rendszer, amelyben egy intézet több, hasonló ill. rokon feladatokat ellátó kisebb intézetből, tanszékből áll. Fevezhetjük ezeket tanszéki csoportoknak vagy intézeti csoportoknak. Ezzel a gondolattal foglalkozott a bizottsági jelentés is, araikor központi intézetekről beszélt. A gondolattal alapjaiban egyetértek. Tanszéki csoportok létesítését kívánják a gazdaságosság szempontjai szakmailag, gazdasági és személyzeti vonatkozásban egyaránt. Példaként szeretném megemlíteni a vezetésem alatt álló intézetet, amely egyaránt résztvosz az általános orvosok, fogorvosok és gyógyszerészek oktatásában, sőt az utóbbiakkal kapcsolatban két tárgy vonatkozásában is érdekelve van. '17
