Budapesti Orvostudományi Egyetem Fogorvosi Kar - tanácsülések, 1963-1965
1964. február. 7., 3. Rendes kari tanácsülés
11 -Go Dékán: felkéri dr.Boros Sándor egyet.docenst, terjessze elő javaslatát. Boros: javaslatot kiván a Kari Tanácsülés elé terjeszteni dr.Lőrinczy Ervin kandidátus, a Központi Stomatologiai Intézet egyik vezető főorvosának cimzetes egyetemi tanári kinevezése tárgyában* Javaslatát a következő indokolással terjeszti elő: Dr.Lőrinczy Ervin 1898-ban született, nős. Középiskoláit és egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, orvosi oklevelét 1922-ben szerezte meg a Budapesti Tudományegyetem Orvosi Fa' kultásán. 1922-24-ig terjedő időben Berlinben Sauerbruch professzor klinikáján sebészi képzésben részesült, 1924.szeptember l-től 1950.szeptember 1-ig a Budapesti Tudomány-, 111. Orvostudományi Egyetem Stomatologiai Klinikájának kinevezett orvosa volt gyakornoki, tanársegédi, majd adjunktusi minőségben. 1930-ban a klinika orvosdiagnosztikai laboratóriumának alapjait szervezte meg. A felszabadulás óta tagja az Orvos-Egészségügyi Szakszervezetnek, a Fogorvos Szakcsoportnak 194?-48-ban elnöke, 1948-49-ben főtitkára, 1949-50-ben a szakmai továbbképzést megszervező alelnöke volt. 1949.őszén megbizást kapott a tanrendelés megszervezésére és a fogorvosi továbbképzésre a társadalombiztositás intézeti hálózatában, majd 1951.júliusában az akkor létesült fogorvosi továbbképző intézet főorvosa lett. 1963.óta mint az intézet egyik vezető főorvosa működik. A szakcsoporti életben igen aktivan vesz részt. Dr.LÖRINCZY ERVIN működése folyamán igen tevékenyen vette ki részét éveken át a szakorvosképzésben, az orvostanhallgatók oktatásában klinikai szolgálata idején, valamint a fogorvostovábbképzésben a jelenlegi munkahelyén. Gyakorlati gyógyitó munkájára a kitűnő szakértelem, pontosság és manualitás volt mindig jellemző. Kitűnő előadó, jó oktató, a német nyelvet tökéletesen uralja. DR.LŐRINCZY ERVIN eddigi pályafutása során igen jelentékeny nemzetközi viszonylatban is elismert tudományos munkásságot fejtett ki.Tudományos érdeklődése kezdetben a parodontosis belső kórokozó tényezőinek elemzése, a gyökércsúcs körüli gócok bakteriológiájának megismerése, a stomatologiai betegségekkel járó bakteriaemia, valamint a szájban előforduló fusospirillosis antigen tulajdonságainak tanulmányozása felé fordult. A szájnyálkahártya körfolyamatait rendszerbe foglalta és néhány a nyelven észlelhető kórkép aetiologiáját tisztázta. Idevágó megállapításait a külföldi tankönyvirodalom is felvette. 1930. és 1940. között három szakirodalmi dijat nyert. 1936- ban a bécsi nemzetközi fogorvoskongresszus parodontosis sectio jában Entin professzor társreferense volt. 1939-ben az olasz fogorvosok egyesülete levelező tagjává választotta. Ugyanebben az évben a Budapesti Egyetemen "A száj betegségei” cimü tárgykörből magántanári képesítést nyert. 1948-ban az osztrák fogorvosok szövetsége tiszteletbeli tagjává választotta. 1952-ben az Egészségügyi Minisztérium a fertőzött fogak egyik kezelési módszerének kidolgozásáért jutalomban részesítette, a gyulladásos fogbél tanulmányozására vonatkozó
