Budapesti Orvostudományi Egyetem Fogorvosi Kar - tanácsülések, 1961-1963
1962. november 23., II. kari tanácsülés - Tantervi módosítás
12 nagy sebészetre esik, bizonyos mértékben okosan rövidithető, sót másutt tágitható, amit e^y szájsebésznek tekintetbe kell venni. Nem látom be azt, miért kell a sebészetet tovább darabolni. Felmerül a kérdés pl.,- a gyermekfogászatot és az ortho- dontiát miért nem lehet egy tárgyként előadni, hiszen az orthodontia főleg a gyermekkorban szerepel. Ha igy nézzük át a tanrendet és ezt a célkitűzést tesszük magunkévá, akkor lehet további összevonást tenni. Ha összevonjuk.és okosan kevesebb tárgy- gyal állitjuk össze a tanrendet, akkor azoknak,akiket megbizunk azzal, hogy ezekkel a tárgyakkal ilyen szempontból foglalkozzanak, a száma mindjárt kevesebb és akkor a jövőre vonatkozólag okosabban és reálisabban lehet gondolkozni abban, hogy bizonyos tanszéki fejlesztéseket milyen irányban javasoljunk. Világos, hogy ezekre a tárgyakra külön-külön tanszékeket nem lehet tervezni, az alapokat úgy kell lefektetni, hogy a Kar további fejlesztésének ez legyen az alapja. Felmerül az a gondolat is, hogy mint az ÁOK-nál, a III.évfolyamon van 4 hetes kórházi gyakorlat. A gyakorlat alatt is lehetne előadásokat tartani, tehermentesiteni lehetne az előadásokat tematikailag is. A 4 heti gyakorlati idő igen sokszor nincs kitöltve, amikor délelőtt gyakorlatilag van foglalkoztatva a hallgató, délután meghallgathatna elméleti előadást, ezzel is lehetne az óraszám zsúfoltságán enyhiteni. r Felvet még egy problémát', az I.évfolyamon szerepel orosz nyelv, idegen nyelv és esetleg latin nyelv. Ez túlsók. Azt gondolja, az idegen nyelvet lehet későbbre tenni. . Felveti a kérdést: kell-e az államvizsga, nem lehetne-e az igazságügyi fogorvostant a tárgy lehallgatása után letenni, v. a közegészségtan-járványtant, általános fogászatot. Nem ismerem a 3 államvizsga tárgy tematikáját, meggondolandó volna, szükségee-e az államvizsga. Ezeket a gondolatokat vetettem fel a tárgyalás megindirtása előtt. Nem akarom befolyásolni senkinek a véleményét, de gondolom ez az az út, a Fogorvoskar jövőjét tekintve - amit járni kell, hogy az stabilizálódjék. Nagy Dénes: Felhivom a figyelmet arra a szerintem abszurd helyzetre, hogy a szájsebészet keretében kerül vizsgáztatásra a fül-orr-gégészet. A szájsebészet és általános sebészet szintén nem azonositható tárgyak. Az általános sebészet nem hasüregi sebészet, itt kerül tárgyalásra az asepsis, antisepsis, érzéste- lenités, transfuzió, stb. tehát a sebészetnek olyan általános vonatkozásai, amelyek oktatására a szájsebészet keretében nincs lehetőség. Ha az általános sebészet és a fül-orr-gége vizsgáztatása a szájsebészet vizsgáztatása keretében kerül lebonyoli- tásra, ebből az alakul ki, hogy 3 ember vizsgáztat egy hallgatót, aki egy közös jegyet kap. Furcsa a látszat: a hallgatónak önmagában annyit kell tudnia, mint 3 vizsgáztatónak együttvéve. A maga részéről elvileg nem tud egyetérteni azzal, hogy a komplex vizsgáztatás a hallgatóság számára tehermentesités lenne. Kb. 10,1-a a hallgatóságnak, akik átlagon'felüli szellemi képességekkel rendelkeznek, akiknek számára a tanulás intellektuális örömet jelent, a túlnyomó többségnek, a maximális^ hivatástudatot is figyelembe véve, a tanulás terhet és munkát jelent. Ezt a munkát kell nekünk megkönnyiteni, ennek egyedüli módja az időben arányosan elosztott vizsgáztatás. Csak igy tudnak a tárgyak fogaskerékszerüen egymásba kapcsolódni, csak
