Budapesti Orvostudományi Egyetem Fogorvosi Kar - tanácsülések, 1959-1961
1961. március 10., Kari tanácsülés - A fogorvosképzés tantervének módosítására vonatkozó javaslat megvitatása
fogorvosi Kar előadóiban kialakított egy bizonyos álláspontot, amihez nem is nagyon mer hozzászólni, mert az bizonyára hosszú tanácskozásoknak és igen hosszú tapasztalatnak és lelkiismeretes munkának az eredménye,A felsőoktatási reformnak a célja az - és itt kénytelen ezt is belevonni - holott ez egy konkrét tantervi kérdés csak, de ebben a konkrét tantervi kérdésben is figyelembe kell venni a Minisztériumnak azt a szándékát, hogy a felsőoktatásnak egyes tantárgyait összevonja és igy csökkentse a vizsgákat. Hivatkozik Tarján dékánnak egy közleményére a felsőoktatási reformmal kapcsolatban, melyből többek között kitűnik, hogy a hallgatók túlterhelése nem bizonyított. Az általa felsorolt statisztika szerint /nem fogorvosokról van szó/ az adatok elgondolkoztatok. Ezek ugyanis azt jelentik, hogy vagy nincs túlterhelés, vagy liberalizmus uralkodik au elbírálás terén. Ehhez az álláspontjához feltétlenül hozzájárul és úgy gondolja, hogy a tanári kar minden egyes tagja„úgy tartja, hogyha heti 40 óra után kitűnő vizsgaeredmények vannak, akkor csak “két alternativa lehetséges: vagy el tudták végezni az a- nyagot, vagy liberális volt a tanári kar és nem«gondolt arra, hogy«ez a jelen liberializmusa árt a szakmának és elsősorban árt a szocialista egészségügynek, A továbbiakban az elhangzott tantervi módosításokhoz kíván konkréten hozzászólni, elsősorban az élettan kérdé♦ ç ■ Ç _séhez. Az élettan kérdésében egyetért Hársing tanár úrral, amikor azt mondja, hogy az élettan olyan alapismereteket szolgáltat, amelyekre kell felépíteni tulajdonaképpen az egész medicinát, illetve a fogorvostant is, Tphát azt amit Bálint professzor ajánl a II, alternatívádban elfogadhatónak lehet tartani. Természetesen ahhoz nem tud hozzászólni, ho§y van-e arra mód, hogy a Minisztérium vagy az Egyetem az Élettani Tanszéknek külön előadót biztosítson, A Gyermekgyógyászatot érintő kérdésben Lóránt adjunktus urnák teljesen igazat ad és úgy gondolja, hogy az a he- dlyes álláspont. A Belgyógyászatnak sokkal több közössége van a Gyermekgyógyászattal, a Gyermekfogászatnak szinte alig van olyan érintkező pontja a Gyermekgyógyászattal „amit közösnek lehet nevezni. Előnyösnek tartaná, ha a fogorvostanhallgatók kicsit több Belgyógyászatot és kicsit több Gyermekgyógyászatot tanulnának. Megjegyzi, hogy megint kénytelen magát megismételni, hogy a fog vegén egy _ember, vagy egy gyerek van, ha gyermekfogászatról van szó. “Rámutat arra, hogy az egész világon az a tendencia', hogy a fogorvosképzést ugyan külön tartják az általános orvosképzéstől - éppen az orvosi tárgyaknak óriási terjedelme miatt - azonban bizonyos tendencia mégis afelé mutat, hogy úgy keleten, mint nyugaton - itt elsősorban a Szovjetuniónak az orvos-képzésére céloz, a stomatológus jellegű, orvosjellegű fogorvosképzés mindig előtérbe kerül. Tehát - véleménye szerint - nem szabad ebben a rövid kiképzési időben az alaptárgyaknak: élettan, kórbonctan,
