Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Kar - tanácsülések, 1965-1966
1966. február 9., III. rendes kari tanácsülés
4 Dékán: jelenti, hogy a káderfejj esztési terv és a minősitésekrő 1 szó]/ rendelkezések végrehajtásával kapcsolatos feladatokról szóló anyagot a Tanács tagjainak megküldötte. /L: 3 mell./ Felhívja a Tanács tagjainak a figyelmét, hogy a káderfejlesztési tervek kiegészítésének és beküldésének határideje: .Lebruár 28. Kéri a hozzászólásokat. Gegesi Kiss: részieteioen a könrattal egyetért. Á jegyzőkönyv számára néhány' megjegyzést szedetne hozzáfűzni. kicsit túlzásnak tartja a 2.bekezdésben. az egyetem oktatóinak jelentős politikai fejlődését lehet megállapítani." - A 4.bekezdésben: ".. az egyetemi kádermunkát ma Jelentősen megkönnyíti - még az elmúlt évekhez képest is hogy jelentős számú párttag és pártonkivüli szakember nőtt fel, akiknek tevékenységéből nemcsak a szűkebb szakmára tanítás, hanem valójában a kommunista szakemberképzés csendül ki". Lényegében igazak ezek a megállapítások, de csak akkor helyes a megállapítás, ha oiyan bekezdés is szerepel az anyagban ami kiemeli: Egyetemünkön a munka zöme a szűkebb szakma-tanításban merül ki. Nem lehetnek megelégedettek a politikai nevelő munkád amit kifejtenek az ifjúság nevelése terén és a tm őrsegének irányításúban, országos jelenség volt a múlt évi disszidálási láz. Egyetemünkről 7-8 olyan munkaerő, akiknek látszólag nem volt oka, hogyfkint maradjon, nem jött vissza. A szakmai munka nagyon jó, de az egész nevelési rend, amely azt eredméry ezné, hogy az oktatok és az ifjúság magatartása érezhető fejlődésen ment át, ez a döntő változás nem történt meg. A beszámoló optimista hangját úgy lehet elfogadni, ha belefűzzűk, hogy vannak tennivalók. Az egész kérdést vitára kellene kitűzni, ha egyetértenek ezzel. Straub: a jelentésben szerepel: "..kívánatos lenne tehát legalizálni azokat a tényeket, amelyeket a közvélemény amu^yis leszögez. Tehát írásban leszögezni a minősitesek sornn, hogy egy-egy oktató milyen munkát végez." Véleménye, nem legalizálni kell a tényeket, hanem időben felderíteni és időben irányítani az oktatókat megfelelő munkaköréé. Az egész munkát lényegében talán a fiatalabb oktatóknál kellene bevezetni és idejében felderítem, hogy milyen irányban induljanak. Ismétli tehát, hogy nem az írásbeli íerögzitésről, hanem a korán val^ felderítésről legyen sz-^. «
