Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Kar - tanácsülések, 1960-1961

1960. október 14., I. rendes kari tanácsülés - "Irányelvek a felsőoktatás reformjához" című vitaanyag megvitatása

fesezor elvtárs láttad Korányi Sándort, az pedig tanult Korányi Frigyestől.Sajátmaga tanult Bókaytól, Bókay pedig Schöpf-Mereitől. A tapasztalt nevelő munkájának szerves r^sze a nevelés lélektana •

Az egyetemen felnőtteket íe tanítunk. A nevelésnek talán legnehezebb része a felnőttek tanitása.

Ne csak szépen adjon elő az oktató, ragadja meg a hallgatóit munkamódszerével, és akár konzultál, akár anamnézist készit kM el, mindent teljes meg- s:zállottsággal intézze. Ha az asszisztencia ezt látja a vezetőtől, ezzel a gondolattal és munka- módszerrel telítődik meg, ez lesz az igazi pedagógia és az igazi nevelési munka. Nekünk nemcsak a medikusokat, a 18-24 éveseket kell nevelni, hanem az asszisztenciát, a 25 éven felülieket,

Rendkívül nagy gonddal kell végeznünk a reform munkáját. Ha kell 1 évig, ha kell 2 évig dolgozhatunk rajta, nem sürgetnek bennünket, de nagy gonddal: tanszékenként, rokontanszókenként vizsgáljuk meg, mit lehet javitani, épiteni az egyetem belső rendjén.

Szenes: a reform irányelvei közt szerepel: a gyakorlati élethez való közeledés. Hogy a gyakorlatot közel vigyük az oktatáshoz, tisztázni kell azt, mit értünk gyakorlat alatt. Mi az oktatási munkában az orvosok áltál felvetett probléma? a kikerült hallgatók gyakorlati tudása igen elemi. Ha igaz ez az orvosi vélemény, meg kell nézni, hogy az oktatás során elég gyakorlat van-e? Meg kell nézni a szemléltető eszközödet, a technikai felszerelést.

A szemléltető eszközök éa a technikai felszerelés kérdésében fontos, hogy használjuk-e ezeket az eszközöket. A másik: az anyagi kérdés. Az első: függ a professzortól, hogy felhasználja-e, a másik: pedig a Minisztériumtól*

Tankönyv kérdés: nincs eldöntve az egyetemen, hogy melyik tankönyv használata helyes. Olyan tankönyvek volnának jók, amelyek külön választanák azt, ami a hallgatóság számára szükséges és külön azt, ami a továbbképzést szolgaija. Véleménye szerint: előbbre jutnánk, ha jó tankönyvek volnának, és ha jó tankönyvek volnának a túlterhelés is csökkenne bizonyos mértékben., akkor az óraszámmal könnyebben gazdálkodhatnánk.

Egyetért Straub professzor elvtárssal, hogy kell

bizonyos elméleti alapot adni a hallgatósagnaK,

de nem az egész tudományt kell adni. —