Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Kar - tanácsülések, 1958-1959

1958. november 25., II. rendes kari tanácsülés - A II. sz. Belklinikán üresedésben lévő egyetemi tanári állás pályázata

Gömöri professzort meghívják ennek a tanszéknek a betöltésére. Javasolja, hogy a K[9r ne fogadja el a bizottság javaslatát, hanem döntsön amellett hogy Gömöri professzort hivják meg a II.sz.Belgyógyászati tanszékre.

Kiss: nem tartja a Szegedi Egyetem ügyébe való beavatkozásnak, ha a tanszék betöltésénél szem előtt tartják az összes szempontokat. Az a vélemény' e, hogy ha Julesz professzor lement Szegedre, ne hagyja ott ezt az egyetemet. Egyetért azzal, hogy Gömöri professzor a legalkalmasabb arra jelenleg, hogy a II.sz.Belklinika vezetője legyen. Ami a Cardiológiai Intézetet illeti, ismeri az intézet munkásságát és azt elsőrendű fontosságúnak tartja, de egyetért azzal is, hogy ezt a kérdést külön tárgyalják, ne kapcsolják egybe a tanszék betöltésének kérdésével.

Ami a bizottság személyi javaslatát illeti sajnálná, ha Mosonyi docens nem kellő méltatásban részesülne.

Csömör: mint a Szakszervezeti Bizottság titkára egyetért Gerlóczy professzor javaslatával. Az latszik a leghelyesebbnek, ha Gömöri professzor venné át a II.sz.Belklinika vezetését. A közelmúltban úgy a II.sz.Belklinikán, mint az egyetemen vitára és szóbeszédre* adott okot a klinika helyzete. Nyilvánvalóan nem közömbös kérdés ilyen szempontból, hogy ki kerül a II.sz.Belklinika vezetésének élére, mert ha bebizonyosodik megfelelő vezető odahelyezésével, hogy az ellenséges várakozóknak, esetleg másra spekulálóknak nincs igazuk - tehát szakmailag, politikailag komoly ember kerül - ez kedvező eredménnyel fog járni. Úgy hiszi Gömöri professzor részéről ez az áldozatvállalás indokoltnak látszik és feltétlenül az eg/e- tem és az általános politika érdekeit képviselné.

Gömöri : elsősorban Rektor elvtársnak válaszol arra, hogy' sértésnek érezte az ő eljárását. Kijelenti, végtelenül sajna^ja, hogy Rektor elv- társ ezt igy értelmezte és biztosítja Rektor elvtársat, mint régi barátját, hogy személyét tiszteli, ha néha nem is értenek egyet, az más kérdés, Köszöni a ^arnak az elhangzott sok dicséretet, fogalma sem volt róla, hogy őt ilyen nagyra becsülik. Itt nem szokott dicséretet kapni, kivéve amikor Rektor elvtárs levélben - pénzjutalom kiséretében - megdicséri munkájáért. Kicsit íttrcsának tartja, hogy ezek a dicséretek akkor hangzottak el, amikor az ő áldozatvállalásáról volt szó.