Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Kar - tanácsülések, 1958-1959
1958. október 1., I. rendes kari tanácsülés - Az 1958. évi nyári kórházi gyakorlatokról szóló beszámoló - Az 1957-58. tanév évvégi vizsgáiról szóló beszámoló
3 éves korában kapja kezébe a diplomát, azt követi a 2 esztendős szakmai gyakorlat. Akkor azonban még mindig nem mondhatjuk azt, hogy az illető az orvostudomány valamelyik áfában, vágj. általános orvosi gyakorlatban minden tek'.ntetben önállóan meg tudja állni a nelyét. Általában az a gyakorlati tapasztalat, hogy szakorvosoknál a szakképesitás megszerzésétől számitott 8-lo esztendő szükséges ahhoz, hogy az illető szakmájában minden tekintetben járatos es munkakörét önállóan ellető szakorvos legyen, az általános gyakorlatban pedig végeredmény ében hasonló a heiy zet. Tehát életkor szempontjából kb 32-36 éves orvosok azok, akik önálló orvosi működésben minden tekintetben kifogástalanok. Nyilvánvaló, hogy ha orvosegyetemekre a fizikai termelő munkában három- esetleg több esztendőt elto tött ifjak kerülnek, s rendszerint már olyan családi körülményekközötty ami a tanulást neheziti. Amennyi re világos és érthető, hogy műszaki pályákon az iperi teicmelő mun aban eltöltött idő szakmailag és politikailag , valamint neveilési szempontból feltétlenül előnyös, annyira nehezen látható be, h ogy egészségügyi munkakörben foglalkoztatott do gzók miért nem részesülhetnek előnyben orvosegyetemi felvételeknél. Az egészségügyi középkáder funkcióban foglalkoztatottak számára lehetővé válik, ha szők keretek között is, az orvosi munkába való betekintés, ami mindenesetre későbbi orvosegyetemi tanulmányaik azemontjából feltétlenül előnyös. JaveacLjuk tehat: egészségügyi munkakörben eltöltött idő pontozását legalább az ipari termelő munkában eltöltött idővel egyenlő mértékben. f/ Az elégtelen feleletek és dolgozatok 1 pontt 1 való jutalmazása - mint az elő biekből is kitűnik - parados eredményre /jó érettségi is 1 pont/ vezet, azéfct feltétlenül szüks>g esnek tartjuk az "elégtelen” "1" osztályozás helyett a nulla használatát. 7./ Féírfiak - nők aránya; évek óta azt tapasztaljuk, hog/ a férfiak és nők aránya az orvosegyetemeken égé szslg tel énül alakult. Vitathatatlan, hogy a nők biológiai okoknál fogva is, 18 éves korukban éré tettebbek, ennek ifíegfelelően céltudatosabbak és igy általában érettségi eredményük és a felvételi vizsgákon elért eredményük jobbnak mondható, mint a férfiaké. Figyelemreméltó megfigyelés azonban az, hogy álta - lános műveltségük ebben a korban is alatta na rad a férfiakénak. A férfi hallgatók inkább tamlmár^aik második-harmadik evére fejtik ki legjobb képességüket, ez általában a továbbiakban jobbqn fejleszthetőnek is látszik, mint a nőknek 18 éves korra elért képességei. Külön probléma az orvosegyetemeken az a tény, hogy a nőhallgatók nagy része tanulmányai folyamán férjhez megy', gyermeket szül, ami tanulmányai végzésében feltétlenül kedvezőtlenül hat. A VI.éves hallgatók szakmai elosztásánál ezért jelenleg feltétlenül ko tr.--szelekció érvényesül. Vidéki Körorvosi állasokba es az orvosi állások jelentős részébe önálló orvosnő nem helyezhető el, a családosok /ez férfiakra is vonatkozik/ szociális indokok alapján lehetőleg .udapesten, vagy más vidéki nagy’óbb városokban helyezhetők csak el, s igy- azok az ifjak, akik mindenféle szempontból alkalmasak volnának magasabb fokú továbbképzésre, sajnálatos módon hátrány ba kerülnek. Úgy véljük, hogy a magyar eteszségügy szempontjából ezzel az egyébként sok szempontból nehéz kérdéssel végre egyszer szembe kellene nézni és a férfiak és nők arányát egészségesebb formában kellene megállapítani.
