Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1983-1984/3
1984. március 27., rendkívüli egyetemi tanácsülés - I. Az egészségügyi felsőoktatás távlati fejlesztési irányai, feladatai.
Nagyon fontos lenne az anyagok szelektálása, pl. az elavult anyagok kihagyása. A továbbképzéssel kapcsolatban, rendkívül megkönnyitené az Egyetem helyzetét is ha pl. azokat a hallgatókat, akik az Egyetemen alkalmasak az egészségügyi pályára, de nem egyetemi szinten, azokat könnyebben lehetne a főiskolára irányítani. Még azt is el tudom képzelni, hogy ott is kiválik néhány tehetség, akiket pedig érdemes lenne az Egyetemnek átvenni. Az anyagban nem jelenik meg az a probléma, hogy áthallgatás: más egyetemre, nem merül fel, hogy látnak-e erre lehetőséget, természetesen ez csak egy szabadabb óralátogatási rendszerrel lehetséges. Az orvosegyetemek közötti kapcsolattal sem foglalkozik túlságosan az anyag, pedig ez is úgy gondolom, hogy megfontolásra volna érdemes az optimalizaciót nagyon fontosnak tartom, ezt is bele lehetne venni, valamilyen formában az anyagba. Egyébként úgy gondolom, hogy ez a terv nagyon alkalmas arra, hogy a fejlesztés útját kijelölje. Véleményem, hogy azt is meg lehetne fogalmazni, hogy az Egyetem belső vonatkozásaiban mit kivánna meg egy szabadabb mozgásra, lehetőségeinek a jobb kihasználása érdekében. El lehetne képzelni az Egyetem és az OTKI egységét, de ez a funkció, amit jelenleg az OTKI biztosit az nagyon fontos funkció, a szakorvos képzés egész országos rendszerének felügyelete és irányítása, másrészt a szervezett továbbképzésnek irányítása és ellenőrzése. Ezt a munkát mi magunk az OTKI nélkül nem tudnánk elvégezni, még ha az anyagi bázis rendelkezésünkre állna, akkor sem. Más kérdés, hogy az egyes szakmák megadhatnák a szakmai továbbképzés minősítését. Hiszen szem előtt kell tartani a miniszternek azt a döntését, miszerint a szakmai irá_ nyitást kiadja az országos intézeteknek illetve kollégiumoknak. Tekintve, hogy az országos intézetek, kollégiumok zömmel itt vannak, tehát az egyetemek kezébe kerül a szakmai irányítás. Le lehet mérni, hogy milyen területeken lehet továbbképezni és melyik továbbképzési rendszer nem működik jól.
