Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1983-1984/1
1983. november 1., rendkívüli egyetemi tanácsülés - Javaslat a felsőoktatás fejlesztésére. - Mellékletek.
eső, megyei székhelyeken működő középiskoláknak az egyetemek részéről való támogatását rendkivül problematikusnak látom, másrészt úgy érzem, hogy az egyetemek nem is nagyon tudnak vállalni ilyen funkciót, mert az egyetem által adott feladatok az egyetemeken tanuló kiemelkedő tehetségekkel való foglalkozás a képzés és a kutatás mellett nem is szólva az orvosegyetemek vonatkozásában a klinikai rutinmunkáról, egész embert kiván, így a mi oktatóink nem tudnak a középiskolában tanuló tehetségek kibontakoztatásában részt venni. Rektor: Ugyanez a gondolat megfogalmazódott a tanári értekezleten is ugyanebben a formában, s mindannyian egyetértettünk vele. Az, hogy egy biológus lemegy egy iskolába és ott a biológus tanárokkal foglalkozik, véleményem szerint ezt más módon is meg lehet csinálni, különböző irányelvekkel, egyetemi kivánalomszintek rögzítésével, stb. lehet befolyásolni a pedagógusokat, hogy ennek a teljesítésére törekedjenek. A kiemelkedő hallgatók, tehetséggondozás témakört ki lehetne egészíteni azzal, hogy ki lehetne dolgozni azokat a plusz követelményeket, amelyeket azoktól várunk, akik az egyetemen kivánnak, mint oktatók maradni. Tehát nemcsak megfogalmaznám, hogy a kiemelkedő hallgatókat támogatni kell - mert nincs olyan egyetem amely ezt nem tenné - hanem ennek a módszereiben kellene találni olyat, amely effektivebb, mint a mostani. Ha lay: Hallgatói munkavállalás kérdése: teljesen értem ennek a demokratikus és szociális inditékait. Azt hiszem, hogy még erőteljesebben kellene aláhúzni az intézeti-klinikavezetői értekezleten elhangzottakat, hogy nemcsak egyetemi hatáskörben, hanem egyéni elbírálás hatáskörbe kellene tenni a munkavállalás kérdését. Est r-levelező oktatás: úgy vélem, hogy ennek változatlanul két funkciója van. Egyrészt a postgraduális képzés, amely teljesen egyértelmű és egyre nagyobb súlya lesz, mert ahogy átstrukturálódik a gazdaság, társadalom, ott egyre több szakmaváltás-igény is fel fog merülni. Azt hiszem, hogy a mai magyar társadalomban még tiz év múlva is a mobilitásnak egy feltétlen csatornája, az hogy a középiskolai pályaválasztás után ne dőljön el egy életre a pálya.
