Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1982-1983/2
1983. június 14., VI. rendes egyetemi tanácsülés - 1. Javaslat a Fogorvostudományi Kar dékáni tisztségének betöltésére. - 2. A Fogorvostudományi Karon második dékánhelyettesi tisztség létesítése. - 3. Javaslat "Kiváló oktató" cím és jutalomdíj odaítélésére. - 4. Javaslat "Senator honoris causa Universitatis" cím adományozására. - 5. Az új ösztöndíjszabályzat gyakorlati tapasztalatai. - 6. Az 1983/84-es tanév beosztása. - 7. A nyári mezőgazdasági munkák beosztása. - 8. Tájékoztató jelentés az Egyetemi Tanács 1981/82-es és 1982/83-as tanévben hozott határozatainak végrehajtásáról. - 9. Személyi ügyek. - 10. Különfélék. - Mellékletek.
Kitüntetési javaslat Dr. K e v á t s Ferenc 1888-baa született,és Kelezsrársa szerzett 1910-baa orra si diplomát • Est követően a marosvásárhelyi Kórházban másedervos* majd Radnóten körorvos, és Yizakaa réroséaak tlssti orvosa. 1919-boa korült Szegedre, ahol a nunkásbistesitó péastár tüdőbeteg gondozójának ssakerresa lett. Essel egyidőb« as áttelepült kelessrárl egyet« belgyógyászati klinikáján 1 aberatóriunl rissgélatekkal foglalkozott. Saját költségéa tanulmányúton járt Franciaországban, Németországban, Dániábaa, Ausztriában, Svájcban, Olaszországban. Az Így szerzett tapasztalatok alapján hasal viszonylatba* a tüdőbetegség elleni küzdelemben úttörő suakásságot fejtett ki. Már a 20-as érek elejém rendszeresen végzett köpettenyésztést, bevezette a légmellkezelés tökéletes metodikáját, először ismertette a bronchográfiát. Nemzetközi elismerést szerzett a légmell kezeléshez szükséges műszerének megszerkesztésével, valamint a szegedi paprikahasitők tüdőbetegségének 1933-ban általa történt felfedezésével, annak megelőzésével és hatásos gyógykezelésével. Tudományos munkássága alapján 1927-ben egyetemi magántanár, 1935-ben egyetemi rendkívüli tanár lett. 1937-ben a János kórház főorvosának nevezték ki, majd 1942-ben a Pázmány Péter Tudomány egyet« orvosi kara meghívta az akkor szervezett tüdőgyógyászati tanszékre nyilvános rendes tanárként. Több, mint 150 tudományos közleménye jelent meg. Ezen kivül 1944-ben "Tüdőgünőkór" c. monográfiája három kiadást ért meg, a "Paprikahasitók betegsége" cimü munkájával Friedrich dijat, a "Die Toxonykose der Lunge" könyvével akadémiai nivódijat nyert el. "Az ambuláns légmellkezelés " cimü munkájáért már 1929-ben Országh dijat kapott. 1952-ben az orvostudományok kandidátusa és 1955-ben az orvostudományok doktora fokozatot nyerte el. "Kiváló Orvos", "Munka Érdemrend "ki tüntetést két alkalommal kapott. 1961-ben vonult nyugállományba, de munkásságát tovább folytatta, amit azóta megjelent 5 könyve bizonyit. Születésének 90. évfordulóján "Munka Érdemrend arany fokozata", 95. évfordulóján ä "Szocialista Magyarországért" kitüntetést kapott. ■Senator honoris causa Universität!s" cls adományozására
