Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1982-1983/2

1983. április 26., rendkívüli egyetemi tanácsülés - 1. Az egészségügyi felsőoktatás távlati fejlesztésének irányai, feladatai. - 2. Különfélék. - 3. Mellékletek.

- 41 -sulybahozásával, színesedjen, erősödjön egy-egy szakma. Ugyanakkor szembe kell nézni azzal, hogy az egészségügyi intézményrendszer további vertikális tagozódása, munkamegosztása és szakosodása elkerülhetetlenül ahhoz vezet, hogy a szakképesítés elnyerése egyre gyakrabban részben 'Vagy egészben - az eredeti munkahelytől távol szerezhető meg.

A szakember utánpótlás kvantitatív és kvalitatív módját jobban kell alakítani a társadalmi szükséglethez, a lakosság egészségi állapotához. A jelenleg indirekt, spontán irányulást egy direktebb- és tervszerűbb irányítással kell felváltani, amiben a. kulcsszerepet az országos intézeteknek kell biztosítani. Szorosabb kapcsolatot kell kialakítani a munkaköri követelmények ts a szakképzés között.

1

Az egészségügyi főiskolán végzett szakemberek a feladatkörük differenciálódásának megfelelően szerezhetnek szakképesítést /védőnő - iskolai védőnő, közegószségügyi-járványügyi ellenőr - települóshigiene, munkaegészségügy, súgáregészségügy, stb./.

Az egészségügyben dolgozó nem egészségügyi diplomások közül a pszichológusok szakképzése megkezdődött /klinikai szakpszichológus, klinikai gyermek-szakpszichológus/.

Ugyancsak biztosítani szükséges a vegyészek, biológusok, biokémikusok egészségügyön belüli szakképzését /klinikai vegyész, -biológus, stb./. A többi szakembernél a saját szakterületükön szükségletnek megfelelő szakképzési formában való rósztvételt kell elősegíteni /jogász -egészségügyi jogtanácsos, mérnök - egoszségügyi mérnök, közgazdász- egészségügyi közgazdász, stb./.

«