Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1981-1982/2
1982. március 30., V. rendes egyetemi tanácsülés - folytatólagos - Mellékletek (folytatás).
- 4 -mi 3arcs Gábor: a tanulmány nemcsak azért érdemel kiemelten dicséretet, mert a mindennapi gyógykezelésben nélkülözhetetlen, de ma még csak kezdeményezései ben élő zeneterápia elméleti kérdéseit nagyszerűen összefoglalja, méltatja és ezekben korszerűen megfogalmazza álláspontját, hanem azért is, mert a zeneterápia tárgyalt két lehetőségét gyakorlatban megvalósította és ennek értékelését, tapasztalatait elvi állásfoglalásában gyümölcsözően felhasználja» A szerző értékes zenei képzettségét, kreativ készségét kiválóan kapcsolja pszichoterápiás törekvéseihez. Ezek a törekvések nemcsak kiváló empátiás készségből, hanem magas szintű pszichiátriai műveltségből bontakoznak ki. A kiforrott klinikus, másokkal szemben megértő, a betegek készségeit és képességeit tudomásulvevő, igy a lehetőségekhez jól alkalmazkodó terapeuta sikeres gyógyitó tevékenységéről számol be« Az eredményes munkához az önálló kezdeményezés mellett türelmet, önfeláldozást jelentő szolgálat is szükséges. Külön érdeme a tanulmányban ismertetett munkának, hogy a terápiás effektust értékelő szakszerű skálát is létrehozott« Terápiás meggondolás abból indul ki, hogy schizophren betegeknél a receptív zeneterápia önmagában elégtelen és lehetőség szerint az aktiv részvételre, ezen keresztül a csoporton belüli kapcsolat megteremtésére, az egyszerűtől az összetettebb irányba haladva, a kreativitásra kell a hangsúlyt helyezni. Csak igy befolyásolható a betegek súlyos kommunikáció zavara, nem egyszer kommunikációs zárlat, a verbális közlésnek a betegek által elfogadott értelmetlensége és célszerütlensége. Minden terápiás foglalkozáson az élményszerűségre kell törekedni, kell ismerni a személyiséget, a betegséget ás az aktuális állapotot. A zeneterápiát összekapcsolja a testgyakorlatokkal, játékkal és tánccal. Ebben szorosan kapcsolódik klinikánkon Merényi által bevezetett pantomin- és mozgásterápiához, amelyről összefoglalóan a múlt évben készült rektori pályamunka« A korszerű irodalmat kiválóan ismeri a szerző, s azt minden vonatkozásban kritikusan értékeli. .Talán nem fogadható el, hogy zavar nélküli a zenei kommunikációs vonalvezetés, mint ahogy állítja, hiszen a betegek gyógyulásának hullámzását Ő maga is regisztrálja. A libidóról és a konfliktusról alkotott szemlélete is még finomításra vár« Stilusa, megelevenitése példamutató. Értékelő rendszerében kidolgozott skála lo fokozatot határoz meg, instrumentális, vokális és testi kifejezésekben egyaránt. Az autista beteg kapcsolatának hiánya majd az elzárkózás feltöredezése az 1-5 fokozatot határozza meg, 6-3 fokozat a csoport életébe való bekapcsolódást jelenti, ezen belül is'az 5-ben már kialakult a konfortérzés és a 6.fokozatban aktivitás jelenik meg, A 9.fokozathoz a szituációhoz való alkalmazkodás, a szituációnak a képességeknek megfelelő felhasználása tartozik. A lo. fokozatban az orvossal, a terapeutával szembeni függetlenedés kap hangsúlyt. Egy-egy foglalkozás során a különböző faktorok együttesen értékelhetők és egyik-másik faktor fog prefe-Külön értekeli a foglalkozás aktiv" renciát vagy dominanciát kifejezni. %-ban kifejezhető periódusait. Az egyik kísérlet elemi zeneterápiát jelent pantomin- és mozgásjátékokkal kombinálva. Az autista, schizophren betegcsoport - 9, illetve 7 beteg - terápiájának dinamikája jól követhető: reakció hiánya, - kiváltott reakció, - irányított reaktivitás fázisa, ami lehet tartós is, - egyedi tevékenység, - csoporton belüli részvétel hangsúlyozottsága, - lelkesedés és kreativitás. A második kísérlet nem irányított zeneterápiát jelent, a csoporttól kiindulvs az öngyógyitó zenei alkotó közösségig. Kern a vezető esztétikai igényéből és elvárásból, hanem a csoport adott zenei képzettségéből, elképzeléséből, igényéből kell kiindulni és nyilvánvalóan a legelső feladat a közös nyelv kialakítása. i 12
