Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1981-1982/1

1981. szeptember 6., tanévnyitó rendkívüli tanácsülés

3.- 3 -Mindannyiukat, akiknek sikerült a SOTE-re felvételt nyerniük - vallomásaik szerint - az orvosiád, fogorvoslás, gyógyszerészet igen nemes feladatokkal járó hivatása iránti vonzalom hozta ide. Leendő oktatóik tevékenységét, magatartását is ez a hivatástudat jellemzi. Ezt az önzetlen és odaadó vonzalmat őrozzék, fejlesszék tanulmányaik alatt. A középiskola padjaiból az egyetemre kerülés legalább olyan változást jelent egy ember életében, mint az óvodából az iskolába jutás. Sokkal több önállóság - minden tekintetben-, a jelenségek egyénibb értelmezése, több öntevékenység és kezdeményezés kell, hogy jellemezze egyetemi éveiket, mint amennyire előző iskoláikban szükségük volt. Tanulmányaik végzését államunk tetemes összeg befektetésével teszi lehetővé. Ezért ne csak saját vágyaik beteljesedését lássák az elkövetkezendő évek alatt, elkötelezettséget kell, hogy érezzének társadalmunk iránt is, amelynek jogos elvárásai vannak.

Miben summázhatnánk jobban az elvárásokat, mint a képzés célkitűzésében: az oktatás-nevelés célja olyan általános tudással rendelkező szakemberek képzése, akik a szükséges ismeretanyag megszerzésével olyan elméleti és gyakorlati jártasságot sajátítottak el, hogy önálló goldolkodás és mérlegelés alapján azt biztosan alkalmazni tudják. A cél olyan szakemberek képzése, akik kommunista nevelésben részesülve a jövő társadalmának építésében emberi állásfoglalásuk alapján is megállják a helyüket. A végső célt közös erőfeszítéssel érjük el.

És most kérdezhetik: Mi a teendő?

Az első és legfontosabb feladat: tanulni, tanulni, tanulni. Jó szakemberekké kell válniok. A jó szakemberré válás határtalan szorgalmat igényel, szinte végtelen lemondást - különösen az első években. És ez az egyik legnagyobb különbség a középiskola és az egyetem között. Szinte nincs szabadidő, nincs kijelölt lecke! Nincs lezárt tananyag! Nem lehet csak a tankönyvek fedőlapjai közé szoritani az elménket. Az egyetemi tankönyvek, akármilyen nagyok is, csak vezérfonalak, a megirás pillanatában tükrözik a tudomány eredményeit. Az előadásokon, gyakorlati foglakozások során hallják az új adatokat, amelyekkel kiegészülnek a tankönyvi adatok. Meg kell tanulniok azt, hogy a tankönyvek,' előadások, gyakorlatok nyújtotta ismereteiket még tovább gyarapitsák: olvassanak szakirodalmat! A jó orvos, fogorvos, gyógyszerész holtig tanul! - használjuk igy a közmondást. Erre a gyakorlatot az egyetemen kell megszerezniök. Az oktatókkal együtt töltött órák szinte csak arra elegendők, hogy ezt a nagyon fontos szemléletet önökben kineveljék - kifejlesszék.

Az aktiv szakmai érdeklődésnek magasszintü kifejlesztése nemcsak a szakma, a hivatás szere te tét növeli^ hanem a tudományos érdeklődést - ezzel a szakmai továbbfejlődést is elősegíti.

13