Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1977-1978

1977. szeptember 14., doktorrá avató egyetemi tanácsülés - I. Az 1977. évben végzett orvosjelöltek doktorrá avatása - II. Doktorrá avatás iránti kérelem előterjesztése (Valló Ágnes) - III. Eskütétel - IV. Doktorrá avatás - V. Felavatottak köszönetnyilvánítás (dr. Valló Ágnes) - VI. Végzettek köszönetnyilvánítása (dr. Kiss István és dr. Mohamed Ahmed Eldaw) - VII. Dr. Miskovits Gusztáv dékán köszöntője - VIII. KISZ Bizottság "Jáhn Ferenc" Emlékplakettjének átadása és a végzettek köszöntése

fel nem sorolható tevékenységet folytattak. Sokuk szellemi és fizikai teljesitménye néha szinte hihetetlen mérvű volt. Intensiv osztályokon éjszaka ápoltak, nappal tanulmányaikat folytatták, s a kettő közötti időt tudományos diákköri munkával, nyelvtanulással töltötték ki. Elismerést váltottak ki bennem és mindazokban, akik egy-egy rövid életrajzot átgondoltak. Engedjék meg, hogy elsősorban a betegek nevében köszönjem meg áldozatos munkájukat és hangsúlyozzam azt, hogy az orvostudományi egyetemen most végző évfolyam nagy része példa lehet egész társadalmunknak.

At évfolyam közel fele úgy végezte tanulmányait, hogy családot alapitott, és nem egyszer két gyermeket is^ nevelt. Ha a későbbi generáció ilyen népes, szorgalmas, és áldozatkész lesz, akkor ennek a társadalomnak bizakodva kell nézni jövője elé.

Amennyiben szocialista társadalmunk értelmiségi munkájában nem következne be az Önök teljesitményével arányos gyorsulás, úgy ez remélem nem önökön múlik.

S tudom, hogy ez kritikus mondat volt, s emiatt több oldalról kifogásokat vélek hallani. Mintha a leendő munkahelyükről a következő fenntartást hallanám.

Az orvos igazi bizonyitványát a gyakorlat határozza meg, és nem az eg7/etem. A másikat Önöktől, akiknek pályakezdése nehezebb mint elődeiké, ahol a várakozás és a beteljesülés között elég nagy az eltérés, és mintha olyat is hallottam volna, hogy könnyű ennek a generációnak, hiszen mindent készen kapott elődeitől, a társadalomtól. Minden kétkedés és válveregetés ellenére, Önöknek adok igazat és Önökkel érzek, mert 6 év alatt nagyon sokat bizonyítottak.

Bizonyították tehetségüket, segitőkészségüket, szakmai ambíciójukat, és ezek után úgy családjuk, mint a társadalom tisztelettel néz Önökre.

Azt Önök is jól tudják, hogy a társadalmi érdek és az egyén elvárása nem mindig azonos. Ez kemény realitás, amelyet tudomásul kell venni. A társadalmi átalakulás ritmusa és életük változása nem azonos periodicitásu.

Ne felejtsük el, hogy pályakezdésük elején állnak, és ez nem minden esetben determináló szakmai életük minőségében. Amilyen szívóssággal és hivatásszeretettel küzdő tték le az elmúlt 6, másodnak 7, 8 éves akadályokat, gondolom, hogy a hosszú tanulmányaikból erőt merithetnek hivatásuk kiteljesedéséhez, a pálya korrekciójához, s mindahhoz, ami emberi, szakmai elégedettséghez veze t.