Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1976-1977

1976. szeptember 12., doktorrá avató tanácsülés - I. Rektori megnyitó - II. Orvosjelöltek doktorrá avatása - III. Avatás kérelmezése (Lukáts Olga) - IV. Eskütétel - V. Avatás - VI. Felavatottak köszönetnyilvánítása (Dr. Lukáts Olga) - V. Rektori köszöntő - VI. Felavatottak nevében köszönetet mond (Dr. Kas József) - VII. Dr. Miskovits Gusztás dékán ünnepi beszéde - VIII. A KISZ Bizottság "dr. Jahn Ferenc" Emlékérmének átadása

- 7 -Önök hivatalban, kórházban, otthonukban, az élet minden helyzetében, békében és háborúban segíthetnek az ember egészségének megóvásában, vagy annak helyreállításában.

Munkájuk nem lesz derűs. Panaszt, fájdalmat, öregséget elesettséget és káros szenvedélyt látni és hallani egy életen át, terhes feladat. De a legkisebb siker is visszahat az igaz orvos személyiségére, buzditja olvasásra, serkenti munkájában, ébren tartja a nehéz ügyeleti éjszakákon, az ad erőt a több órás műtétek végzéséhez, a legnehezebb testi és szellemi munkához.

Gondja és öröme a hivatása. Jó orvosnak lenni annyi, mint a tudomány gyors fejlődését fáradhatatlanul követni. Nem titok, hogy az egyre nehezebb lesz. A természettudomány egyes ágaiban évek alatt avulnak el az ismeretek. Az alkalmazott medicinában ez a folyamat nem ilyen gyors, de itt sincs megállás. Nem tudom, hogy mihez kell majd nagyobb erőfeszítés e generációnak; a rögzített ismeretek törléséhez, vagy az újabbak elsajátításához. Az utóbbi nekünk, oktatóknak is szívügyünk, feladatunk, de az elsővel Önöknek kell megküzdeniük.

Még valami marad Önökre, amiben mi nem tudunk segíteni, ez beilleszkedésük az uc, környezetükbe; megbízható munkával, derűvel és korrektséggel eloszlatni az uj ember iránti bizalmatlanságot.

Uj környezetükben elsősorban munkatársaik bizalmát kell megnyerni, a betegeké a jó munka nyomán úgyis bekövetkezik. Ha ez egyik helyen nem sikerül, úgy másikkal kell kísérletezni. Meggyőződésem, hogy ha az egészségügyben kialakul az integráció, úgy a fiatal orvosoknak több lehetőségük lesz képességeiknek megfelelő munkahétén működni.

Az idők során az orvos-beteg viszonya változik, de az orvos tevékenysége nem. A régi orvoslást egyre inkább az uj gépek által pontosabbá tett, de nem dehumanizált /ahogyan ezt egyesek szÍvesen emlegetik/ medicina foglalja el. A sok okosan szerkesztett műszer pontossá teszi a diagnosist, a könyvek, a folyóiratok és a számítógépek sok ezer adatot tárolnak, a ritkán elfőroduló tünetekről, és igy rendelkezésünkre bocsátják az összes lehető kombinációt. Hiszen tudják, vannak syndromák, kórképek, amelyekkel életünkben egyszer találkozunk.

Sem ezeknek a rögzítéséhez, sem az összes gyógyszerek adatainak tárolásához nincs és nem is lesz képességük, sem idejük. Arra azonban mindig biztosítanak időt, és fáradságot, hogy a beteg panaszait türelmesen hallgassák meg és orvosi téleményüket világosan fogalmazva közöljék a teendőket.