Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1976-1977
1977. február 15., rendkívüli egyetemi tanácsülés - Gyógyszerész avatás - I. Rendkívüli egyetemi tanács ülésének megnyitása - I/a. Gyógyszerészjelöltek doktorrá avatási kérelme (Pál Zoltán) - I/b. Eskütétel - I/c. Doktorrá avatás - I/d. Köszönetnyilvánítás a felavatottak nevében (Dr. Pál Zoltán) - II. Gyógyszerészjelöltek avatása - II/b. Gyógyszerész avatás iránti kérelem előterjesztése (Ruda Vera) - II/c. Eskütétel - II/c. Avatás és oklevelek átadása - II/d. A végzettek köszönetnyilvánítása (Ruda Vera és Bakos Piroska) - III. Dr. Nász István rektorhelyettes és Dr. Szász György dékán köszöntője
- 8 -eredményekkel gazdagították. Eredményük tükrözi azt a szorgalmas és kitartó munkát, amelyet önök, az egyetemi tanulmányok befejezése után hivatásuk a gyógyszerészet egyik szakágazatában végeztek. Most elért szép sikerük meggyőzően mutatja, hogy egyetemi tanulmányaik befejezése nem a végét, hanem egyben a kezdetét jelentette a további tanulásnak, az önképzésnek, az intézményes továbbképzésben való részvételnek és mindez megadta az alapot ahhoz, hogy volt egyetemi oktatóik irányításával önálló kutatási-feladatot oldjanak meg, doktori cimet nyerjenek el. A Gyógyszerész tudományi Kar Tanácsa nevében gratulálok Önöknek ehhez a sikerhez. Viseljék jogos büszkeséggel a gyógvszerészdoktori, ill. a gyógyszeranvagok doktora cimet az Egye temünktől nyert immár második diplomájuk alapján. Kivánom Önöknek, hogy munkájukat hassa át továbbra is hivatásuk, valamint a gyógyszertudomány szeretető, az uj tudományos eredmények iránti vágy. Érjenek el további sikereket a magyar egészségügy szolgálatában. Kedves most végzett Gyógyszerész Kollégáim! Szeretettel köszöntőm önöket a Gyógyszerésztudományi Kar Tanácsa, a Kar valamennyi dolgozója nevében az alkalommal, amikor az iménti fogadalomtété11el lezárult életüknek egy fontos időszaka. Lezárult az az időszak, amely négy és fél évvel ezelőtt, 1972 nyarán, a felvételi vizsgával kezdődött, ahová, talán éppen úgy, mint most, elkísérték Önöket hozzátartozóink. Akkor azonban kisérőjük volt talán a ’’sikerült vagy nem sikerül” kérdésével töltött belső szorongás is. Most viszont az elvégzett munka utáni jóleső érzés, a felszabadultság, az öröm uralkodik Önökben, hozzátartozóikban, valamennyiünkben egyaránt, ügy hiszem, természetes, ha ez az öröm most elsősorban a hála, a köszönet szavait érleli szüleik, hozzátartozóik és mindazok irányában, akik lehetővé tették, hogy Önök egyetemi tanulmányokat folytathassanak, a le hetőségek szerinti legjobb feltételek mellett. Mindez szükségszerűen erősiti önökben társadalmi rendszerünkbe vetett hitet, a ragaszkodást ahhoz a társadalmi rendszerhez, amel- biztositja mindenkinek a tanulás, az érvényesülés jogát, az egyedüli igazságos
