Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1975-1976
1976. június 30., rendkívüli egyetemi tanácsülés - Fogorvosdoktorrá avatás - I. Dr. Halász György oktatási rektorhelyettes rendkívüli ülés megnyitója - II. Fogorvosjelöltek doktorrá avatási kérelme (Szlávik Györgyi) - III. Eskütétel - IV. Doktorrá avatás - V. Köszönetnyilvánítás a felavatottak nevében (Dr. Szlávik Györgyi) - VI. A felavatottak nevében Dr. Schuder László és dr. Ishaku Sallau Danfillió mond beszédet - VII. Dr. Vámos Imre Fogorvostudományi Kar dékánja köszönti a végzetteket
Ezekben az ünnepi percekben mi oktatók is eg-üitt örülünk Önökkel és hozzátartozóikkal. Bizunk abban, hogy körülményeinkhez és lehetőségeinkhez képest megadtuk önöknek mindazt a szakmai alapot, amelyen elindulva megtarthatják azt a magas szakmai színvonalat, amit az Önökhöz bizalommal forduló beteg embertársaik joggal elvárnak. Szeretném felhívni azonban a figyelmüket arra, hogy most az egyetem befejezése után sem hagyják abba a tanulást. A tudományos információ áradat az utolsó 15-20 évben annyira felgyorsult, hogy egy ma megirt szakkönyv adatainak a kinyomtatásához szükséges másfél két éves idő alatt körülbelül 15-20 %-a túlhaladott, elavult, korszerűtlen. Ezért a tudomány fejlődésének mai tempója mellett, ha valaki néhány évet pihen babérain és nem kiséri figyelemmel szaktudományának újabb eredményeit: nem olvas rendszeresen szakirodalmat, nem jár tudományos előadásokra, továbbképző tanfolyamokra, kongresszusokra, az úgy lemarad, bármilyen szorgalmasan tanult is az egyetemen, hogy csak igen nagy erőfeszitéssel tudja behozni az elmulasztottakat. Kedves fiatal Barátaim! Miként minden kezdet a pályakezdés is tartogathat sikertelenségeket, nehézségeket, csalódásokat. Az élet sok szór nagyon bonyolult és a huszonévesekre már elég nehéz hatni. Érett intellektussal rendelkeznek, viszont hiányzik a tapasztalat. Ennek következtében legtöbbször feleslegesnek tartják mindazt, amit az idősebb korosztály a saját élettapasztalataiból számukra át akar adni és -természetesen jogosan - saját életük teljesen önálló kialakítására törekszenek. Persze ez nem uj - csak a mai fiatalokra jellemző viselkedés mód. Ez régebben is igy volt és valószinü a jövőben is igy lesz. Mi idősebbek csak annyit tehetünk és ez egyben kötelességünk is, hogy amennyire lehet, készitsük fel az ifjúságot az élet kisebbnagyobb csalódásaira. A csalódásaik egy része a pályafutásuk kezdetére esik. Már az elhelyezkedésüknél ütköznek a társadalmi igények és a látszólagos személyes érdekek. A társadalom azt igényli, hogy megfelelő fogorvosi ellátást biztosítson az ország valamennyi lakosának, függetlenül attól, hogy városon él vagy falun. Következésképpen egészségügyi kormányzatunk arra törekszik, hog^ enm akarja a viszonylag jól ellátott főváros fogorvosi státuszait szaporítani, hanem az ellátatlan vagy rosszul ellátott vidéknek kiván fogorvosokat biztosítani. A fiatal diplomásoknak közel egyharmada most úgy érzi, ha nem maradhat Budapesten, akkor csődbe jut az élete és kicsúszik lába alól a talaj. Nem tudom, elhiszik-e, de magam is többféle munkakörben dolgoztam és tapasztalatból állíthatom, hogy az ember boldogsága nem a körülményeinek a függvénye, hanem önmagából fakad. Az alkotó ember képes arra, hogy
