Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1975-1976
1976. április 21., V. rendes egyetemi tanácsülés - Napirend előtt bejelentések - I. II. sz. Gyermekklinika igazgatói álláspályázatának elbirálása - II. Szájsebészeti Klinika igazgatói álláspályázatának elbírálása - III. Docensi állásokra beérkezett pályázatok elbírálása - III/a. ÁOK - III/b. FK - III/c. Marxizmus-Leninizmus Intézet - IV. Adjunktusi előléptetések - V. Főtitkári kinevezés - VI. Dr. Forgács Iván egy. docens főfoglalkozású csop. vezetői megbizatása
Melléklet Dr,Nagy Zoltán Kálmán adatlapjához. ad 5./ III.Belklinika 1951 - gyakornok, 1957 - oszt.vcz. tanársegéd. II,Belklinika: 1959 - oszt.vez.tanársegéd, 1963 - MTA tud.munkátárs, 1973 - MTA tud.főmunkatárs, ad 19./ 1951 - vesz részt a medikus oktatásban: kezdetben belgyógyászati gyakorlatokat vezet, később tantermi előadásokat tart /nophrologiai és keringés - kardiológiai témakörben/ és résztvesz a szigorlók és szakorvosjelöltek oktatásában. Előadásokat tartott az OTKI által szervezett tanfolyamokon. ad 22,/ Tudományos kutatómunkáját 1951-ben kezdte meg Gömöri professzor által vezetett kutatócsoport tagjaként, moly a kétféle /akut artériás és un, stagnáló/ hypoxiában az általános keringési és vesekeringési változásokkal foglalkozott. S kísérletekből kiindulva, de már mint önálló kutató mutatott rá a cocarboxylasc szerepére a hypoxiás perctérfogat - regulációban, majd mindinkább a nephrologia vált főtémájává /shock vesekeringési problémái/. Az MTA támogatásával utazott ki Freiburgba /Kügelgen anatómus professzorhoz/, ahol a vese érrendszerének korróziós vizsgálatait sajátította el. Svédországi tanulmányútjának tapasztalatai alapján itthon mintegy 400 vese tübiopsiát végzett. Norvég tanulmányútján /Aukland professzor intézetében/ olyan szöveti áramlási módszert ismert meg, melynek kidolgozása az ő nevéhez fűződik. Ezen intézet és a II.Belklinika között azóta cooperatio jött létre e téren. Foglalkozott a PAH clearance mothodikai problémáival és behatóan tanulmányozta a vese arterio-venosus anastomosásainak kérdését. Még élőben kórismézett endocarditis parietalis fibroplastica /Löffler/ esete az irodalomban a harmadik volt. Nem egy munkáját idézi a nemzetközi irodalom. Az említett tanulmányutakon kivül 1957-ben 2 hónapos tanulmányúton járt Olaszországban. Több előadást tartott külföldön /Stockholm 1969, Pozsony 1970, Mexico City 1972/. 5934.
