Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1974-1975
1975. február 14., rendkívüli egyetemi tanácsülés - Gyógyszerész avatás - I. 11 gyógyszerész doktorrá avatása - I/a. Avatás iránti kérelem előterjesztése (Ádám Éva) - I/b. Eskütétel - I/c. Dr. Szász György a Gyógyszerésztudományi Kar dékánja gyógyszerész-doktorrá avatója - I/d. Felavatottak köszönetnyilvánítása (Dr. Ádám Éva) - II. Gyógyszerészjelöltek avatása - II/b. Gyógyszerész avatás iránti kérelem előterjesztése (Molnár Gabriella) - II/c. Eskütétel - II/c. Dékáni gyógyszerésszé avató - II/d. Gyógyszerésszé avatottak köszönetnyilvánítása (Kalmár Gabriella, Schnitzer Ferenc) - III. Dr. Nász István tudományos rektorhelyettes köszöntője - IV. Dr. Szász György dékán köszöntője
23.- 5 -vatásunk gyakorlása közben napról-napra, percrőlpercre, feladatról-feladatra, az élet nagy és könyörtelen vizsgáin kell majd számot adnunk arról, hogy az egyetemen szerzett tudással társadalmunk hasznos és megbecsült tagjaivá tudjunk válni. Tisztában vagyunk azzal, hogy munkánk végzése, hivatásunk gyakorlása közben sok-sok türelemre, emberszeretetre van szükség. E közben bizonyára többkevesebb áldozatot is kell majd hoznunk, de a cél: embertársaink gyógyítása, alkotóképességük megóvása, olyan társadalmi feladat, melyet örömmel vállalunk. S a cél maradéktalan megvalósításának nemes szándéka - bizton hiszem - átsegit majd bennünket nemvárt akadályok, nehézségek leküzdésében. Tudjuk azt is, hogy a továbbiakban egyre inkább a magunk erejére leszünk utalva. Elmaradnak mellőlünk a segitő kezek, melyek lépteinket irányították, gondolkodásunkat formálták, tudásunk gyarapítását elősegítették. Nehéz a dolgunk akkor, amikor méltóan szeretnénk megköszönni mindazok fáradozását, akik hozzásegítettek képzettségünk megszerzéséhez. Először szüléinknek, közvetlen hozzátartozóinknak szeretnénk köszönetét mondani. Ők voltak azok, akik sok áldozattal biztosittak minél jobb körülményeket számunkra a tanulás éveiben. Együtt izgultak velünk a vizsgák előtt, és együtt örültek és örülnek az elért sikereknek. Köszönjük, hogy mellettünk voltak 16 évig tartó tanulásunkban, hogy nem hagytak bennünket csüggedni, ha valami nem a legjobban sikerült. Uj erőt adtak, ha energiánk kevésnek bizonyult, újabb akadályok leküzdésére. Őszinte köszönetét mondunk professzorainknak, oktatóinknak, akik lankadatlan lelkesedéssel, odaadó munkával segítették szakemberré válásunkat. Köszönetét mondunk egyetemünk valamennyi dolgozójának, akik megteremtették az oktató-nevelő munka fettételeit, az egyetemipárt és KISZ szervezetnek azért a segítségért, tanácsért, melyet a közösségi szellem kialakításához részünkre nyújtottak. Ezekben az ünnepi percekben hálás, de egyúttal fájó sziwel emlékezzünk azokra is, akiknek már nem tudunk köszönetét mondani, mert már nincsenek velünk, akik nem osztozhatnak örömünkben, de munkájukkal hozzásegítettek bennünket elért eredményeinkhez. Kegyelettel adózunk emléküknek. Nagyon sokan vagyunk, akiknek második otthonává vált a kollégium. Ez utón mondunk köszönetét a kollégiumi vezetőségeknek az érdekünkben végzett áldozatos munkáért, de megköszönjük az egymás iránt tanúsított türelmet, baráti segítséget. %
