Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1972-1973

1973. június 20., kitüntetéses doktorrá avató egyetemi tanácsülés - I. Rektori köszöntő - II. Dr. Stefanics János az Ált. Orvostud. Kar dékánja ismerteti a jelöltek érdemeit - IV. Eskütétel - V. Avatás - VI. Dr. Petri Gábor a Népköztársaság Elnöki Tanácsa tagjának beszéde, gyűrűk átadása - VII. A kit. doktorrá avatottak nevében Dr. Tárczy Miklós mond köszönetet

Ha úgy érzik, hogy megismerték az igazságot, altkor ragaszkodjanak is hozzá és álljanak ki mellette, lía valóban jó ügyért harcolnak - és bizonyára sokszor kell majd harcolniuk - ne féljenek senkitől és semmitől, mert az igaz ság ereje mindennél nagyobb. Közérdekű dolgokban ne alkudjanak meg. Másfelől azonban, ha meggyőződésük, a múlt tapasztalataiban gyökerezik, ne legyen a olyan merev,’ f hogy az áj tények világánál ne tudnák helyesbíteni, ha már elvesztette érvényét. Ez áll a tudományra éppúgy, mint a társadalmi kérdésekre.

Minden változik, de nem egyforma sebességgel: az erkölcsi törvények és köztük az orvosi hivatáséi alig-alig változnak egy-egy nemzedék életében. Ha bonyolult helyzetekben nem tudnak dönteni és nincs kitől tanácsot kérni, akkor folyamodjanak az általános elvekhez, melyek azért általánosak, mert kevésbé kötődiok a változó időhöz. És ha az értelmük nem tud dönteni, altkor hallgassanak a szivükre, mert a jóság néha többet ér, mint a legélesebb elme.

Társadalmi vonatkozásban,az emberi kapcsolatok tekintetében^gondoljanak arra, hogy az igazság nem egyfélo és . tévedni könnyű, ezért sokszor nincs jogunk a magunk személyes igazsága szerint dönteni, de méltányosnak lenni mindig kötelességünk, mint embereknek, és mint orvosoknak különösképpen.

Gondoljanak rá, hogy a tudás^gyarapodása arra szorítja a szakembereket, hogy egyre kisebb területen hatoljanak egyre mélyobbre. Ez a folyamat kikerülhetetlen, de törekedjenek rá, hogy az emberi tudás nagy egészéből megőrizzenek valamit. Ha nem felejtik el, hogy minden orvosi tudás célja a betegség megelőzése és gyógyítása, akkor nem fognak