Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1971-1972
1972. május 4., kitüntetéses doktorrá avató egyetemi tanácsülés - Sub auspiciis Rei Publicae Popularis doktorrá avatás
- 11 -Professzoraink, gyakorlatvezetőink előadásai, oktatásai alapján világossá vált előttünk a sok milliárdnyi emberi sejt, a sokféle szövet valóban csodálatos egymásba fonódása, együttműködése, egymásrautaltsága, harmóniája. Megsejthettük az élet mibenlétét. Ss még valamit: emberséget, emberiességet is tanulhattunk oktatóink példájából, magatartásából. Ez pedig az a töoblet, ami éltetni tudja a ránkszoruló betegek reménységét... Az egyetemen tanultak azután a kollégiumnak, az épületnek a csned,jében, meghitt baráti társaságában, szobáink nyugalmában és kényelmében érlelődtek, csiszolódtak, finomultak. Az elmondott sok-sok kis mozaik itt csillog most gyűrűnkön és ott rejtőzik diplománk betűi között. A hozzánk intézett megtisztelő és elismerő szavak után hadd mondjunk tehát mi is köszönetét, hogy boldog és ilyen eredményes lehetett eddigi életünk. Köszönjük Pártunknak és Kormányunknak, hogy tanulhattunk, itt tanulhattunk és ilyen körülmények között tanulhattunk. Köszönjük Államunknak, társadalmunkák, hogy nagy-nagy anyagi ráfordítással vállalta képzésünk költségeit. Köszönjük drága jó szüléink áldozatos szere tétét és főleg azt, hogy nemcsak rászorítottak minket a fegyelemezett életre, az odaadó és lelkiismeretes munkára, hanem példaadásukkal kívánatossá is tették számunkra a magasztos életeszményt! Köszönjük tanítóinknak, tanárainknak, oktatóinknak, professzorainknak, elöljáróinknak a fáradságát, megértését és türelmét, mert tudásunk csak ezek által válhatott alapossá és olyanná, hogy most már önképzéssel is fokozhatjuk azt. Köszönjük hozzátartozóink, barátaink és ismerőseink támogatását, ragaszkodását, mert ez fűszer volt mindig a munkás hétköznapok egyhangúságában. Köszönjük mindenkinek a segitőkészségét és legeslegjobban azt, hogy megismertük, megismerhettük a jól végzett munka örömét! Úgy érezzük, hogy ez az egyik legnagyobb, legemberibb öröm! Azt szeretnénk, ha ez az öröm maradna egész életünk vezérfonala, ha munkánkkal, gyógyitó tevékenységünkkel bebizonyíthatnánk: nem az iskolának, hanem az életnek tanultunk. Ehhez ismét kevés a mi erőnk! Biztosak vagyunk azonban abban, hogy ez a mai felejthetetlen ünnepély nem szakitja meg, hanem elmélyíti a szülő és rof
