Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1969-1970
1970. június 27., rendkívüli tanácsülés (jubileumi diplomák)
Bizonyosak vagyunk abban is, hogy az Alma Mater, a jóságos Anya, mielőtt a vas, gyémánt és az arany diplomát most kezünkbe adta, újból vizsgálat alá vett bennünket, vájjon jól sáfárkodtunk-e a reánk bizott ismeretkinccsel, kamatoztattuk, gyarapitottuk-e. És most itt állunk és hálásan köszönjük, hogy Egyetemünk érdemesnek talált bennünket diplománk megerősítésére. A mi nemzedékünk diplomáját két világháború viszontagságai viharai és lángjai formálták nemes fémmé, kristályosították drágakővé és edzették acéllá. Úgy érezzük, hogy az a mag, amit Eötvös Lóránd, Winkler Lajos, Matolcsy Miklós, Lenhossék Mihály, a Bókayak, Genersich, Buday, Krompecher, Kéthly Károly Korányi Sándor, Schaffer, Dollinger, Verebély és a többi áldott emlékű bölcs professzoraink elhintettek, bennünk is jó talajra hatott. Amikor e terembe léptünk, Grósz Emil lelkes szavainak emléke csendült fel bennünk: amott meg Vámossy Zoltán ragyogó fejtegetéseit hallgattuk. Az egykori Kéthlyklinika előtt elhaladva Bálint Rezső jutott eszembe, aki már ifjú doktorként irta le Schaffer Káxoly útmutatásai nyomán a "Seeleniähnung des Schauens" megjelöléssel illetett kérgi eredetű tekintés! zavarokat és ime a napokban olvastam egy nemrég megjelent tanulmányban, hogy e jelenségnek ma Bálint-syndroma a neve. De ki tudná itt ily rövid idő alatt felsorolni a nagy idők során felgyűlt rengeteg sok becses emléket. Amikor a múlt év folyamán Egyetemünk jubileuma alkalmával a Semmelweis nevet elnyerte és névadó ünnepét tartotta, öreg és fiatal diákjai meghallgathatták az egyetem sok jeles tanárának ünnepi előadását. Jól eső örömmel láttuk, hogy a munka üteme pillanatig sem lankadt, sőt egyre nagyobb lendületet vett s a régi sikereket újabb eredményekkel tetézte az Egyetem azóta, hogy tantermeit, laboratóriumait, betegszobáit elhagytuk és kezünkbe vettük a diplomát meg a vándorbotot. Most pedig országjáró utunkról visszajöttünk. Kegyelettel gondolunk azokra, akiket a hosszú ut elfárasztott, vagy a viharok elragadtak^ á bot kiesett kazükből, erejük elfogyott, de mindvégig helyt álltak és jó munkát végeztek. Mi pedig, akik ma itt megjelentünk az Ő nevükben és a magunk nevében igy búcsúzunk: Alma Mater! Szeretett Anyánk! Köszönjük a tanitást és tiszta szivből ezt kivánjuk: Vivat Academia, Vivat Professores, ad multos annos! A viszontlátásra! Rektori megköszöni a meleghangú felszólalásokat és bejelenti, hogy a távollevők közül többen Írásban emlékeztek meg félévszázados áldozatos és magasztos hivatásuk gyakorlásának egy-egy mozzanatáról, elért eredményéről. Mindannyiok köszönetét és üdvözletét tolmácsolja az Egyetem Tanácsa és a jelenlévő pályatársak felé. írásaikat tanácsülésünk jegyzőkönyvében a következőkben örökítjük meg:
