Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1969-1970
1970. április 15., rendkívüli tanácsülés
- 3 -4M joga, hogy kit tart alkalmasnak az állás betöltésére, de egyben, kötelessége, hogy minden pályázót értékeljen, mindenkiről véleményt nyilvánítson. Tudomása szerint Vörösmarty Dániel két vidéki egyetemre - Szegedre és Debrecenbe - is pályázott már és mindkét helyen alkalmasnak tartották, jelölték őt. A beérkezett dokumentációk alapján az a véleménye, hogy tanszékvezetés szempontjából nem is lehet őt alkalmatlannak tartani. Az anyagból nem ez tűnik ki. Radnót: Vörösmarty Dániellel sokat foglalkozott. Tehetséges, de agressziv fiatalember, akinek szakmai fejlődése nem egyenletes, nem megalapozott. Debrecenben az első HLK beli tartózkodása után nem akarták visszavenni. Amióta a Budapesti Egyetemen van, többször volt alkalma beszélni Vörösmarty doktorral és kifejteni neki álláspontját abbén a kérdésben. Az ő kinevezése veszedelmes helyzetet teremtene. Vörösmarty doktor nem klinikát vezetett az NDK-ban, hanem egy kórházi osztályt, nem volt felettese, aki irányithatta volna. Egy ilyen természetű embernél ez nagy hátrány. Visszajövetele után tudományos főmunkatársi beosztást kapott, holott inkább vissza kellett volna mennie Debrecenbe tanársegédnek, majd adjunktusnak, hogy a szakma, a klinikum minden területén fejlődhessen. Egyetlen felettesétől nincs működési bizonyitványa. Ami az anyagában szerepel, azt mind saját magáról Írja. A II.Szemklinikán néhány nem minősített, de nagyon tapasztalt asszisztens van, jobb szakemberek, mint Vörösmarty. A szemészeti közvéleményt is megdöbbentette az ő pályázása, üíem tartják őt alkalmasnak tanszékvezetésre. Az, hogy valakit jelölnek a tanszékvezetésre, mégha második helyen is, komoly dolog, és Vörösmarty erre sem alkalmas. Ha Jakab elvtárs és a tanács többi tagja kitart amellett, hogy Vörösmarty személyével külön foglalkozzék az egyetemi tanács, úgy szavazásra teszi fel.
