Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1969-1970
1970. március 15., nyilvános rendkívüli tanácsülés
A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Tanácsának 1970»március 13'-e tiszteletére egybehívott nyilvános, rendkívüli tanácsülése. * * Rektor: a Semmelweis Orvostudományi Egyetem nyilvános, rendkivüli tanácsülését megnyitja. Üdvözli az Egyetemi Tanács tagjait; az egyetem tanárait és oktatóit, hallgatóinkat és minden kedves vendégünket. 1. A Tanácsülés első napirendi pontja: megemlékezés március 13-ről. A meghivó szerint az ünnepi beszédet Harcos Péter VI.éves orvostanhallgató, az Egyetem KISZ Bizottság tagja tartj Felkéri beszédének megtartására. Harcos Péter: Tisztelt Tanácsülés! Kedves Elvtársak! A XIX.század közepéig is több jelentős törekvés történt hazánkban a társadalom forradalmi átalakítására, a szabad, független magyar állam létrehozására. Ezeket mai társadalmunk számontartja, emléküket kegyelettel őrzi. A haladás és a maradás küzdelmében azonban határkő volt 184-8 március lí?-e* Határkő, mert hatásában jóval több volt, mint pusztán nemzetünk ügye. Európai méretű harcban született, európai méretű hétpróbás, nagyerejű reakcióval dacolt a későbbiekben. Legjobbjai az alig lebecsülhető elméleti, ideológiai munkásságon kivül olyan politikai, társadalmi perspektívát rajzoltak /ismétlem: perspektívát és nem utópiát!/, ami a 19-es 133 napot leszámitva csak a 45-öt követő demokratikus fejlődésben valósulhatott meg. Határkő, mert mint forradalom és szabadságharc, közvetlen eszmei elődje a Tanácsköztársaságnak, a felszabadult Magyarországon megindult demokratikus majd népi demokratikus küzdelmeknek. Március idusának fő rokoni kapcsolata az utána következő idők progresszív társadalmi harcaival nem valamiféle egyedül üdvözitő konkrét tartalomban rejlik, hiszen ez koronként más és más, hanem a szemléletében, módszerében és cselekvésében megnyilvánuló forradalmiságban. 1848-ban polgári forradalom zajlott, amely a német elnyomók ellen is irányult. Fennállása során, leverése után széles néptömegek rokonszenve kisérte. Századunkban már nincs politika a néptömegek nélkül. Ahogy egyes politikai pártok nevükbe olvasztották a "szocialista" szót s nem kevésbé diszes vezéreik "kétkezi munkás" voltukra hivatkoztak, úgy emlékezett meg a monarchiái és az ellenforradalmi Magyarország e neves történelmi eseményről. Nem véletlenül irta Ady, a társadalmi mozgás érzékeny figyelője: "Március kofáira és szentjeire hadd szórjam szitkát és dicsét a Tűznek!" Hát nem kofák voltak, akik a német hatalmi érdekek elleni 1848-as forradalmat éltették diszes szavakkal, miközben népünket, országunkat, anyagi és szellemi erőinket német hatalmi érdekeknek szolgáltatták ki önként, sietve, gerinctelenül? Akik a környező népek ellen szélsőségesen uszítottak s a nagy magyar szellem ködös mítoszához előrángatták
