Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1969-1970

1969. november 11., tiszteletbeli doktorrá avató tanácsülés

n

Tudományegyetemen a fizika doktorává avatták. Közel egy évet dolgozott Berlinben a Siemens Müvek központi laboratóriumában, ez az intézet abban az időben a távközlés-kutatás központja volt. 1939-től

1946-ig a budapesti 'tudományegyetemen a kisérleti fizika professzora. Ezen idő alatt a Budapesti Posta Kutatólaboratóriumában a bosszú hatótávolságú telefonadás problémái mellett foglalkozott az emberi füllel, mint a transmissio fő eszközével. Megállapította, hogy a középfül transzformátorként működik. A kisenergiáju nagyamplitudóju rezgéseket kisamplitudóju, nagyenergiájú rezgésekké változtatja a középfül és a dobhártyára ható kis-nyomást 22-szeresére növeli.

1946-ban a sédországi Karolinska Intézet vendége. Kutató munkáját a Stockholmi Technikai Intézetben folytatta tovább. Uj tipusu audiométert szerkeszt, amelynek a gyógyászati felhasználása mellett nagy jelentősége van az iparban is. Modern hallás-hullám elmélete alapján alakultak ki a félautomatikus audiométerek, mint nagyjelentőségű fizikai eljárások, a süketség és nagyothallás gyógyítására.

Fáradhatatlan, eredményes kutatómunkájának elismeréséül számos hazai és külföldi kitüntetésben részesült, számos egyetem választotta diszdoktorává. A legnagyobb kitüntetést és elismerést jelentő Nóbel dijat 1961. decemberében vette át az akusztikai és hallásproblémák kiemelkedő kutatója.

Értékes élettani tudományos felfedezéseiért a Semmelweis Orvostudományi egyetem diszdoktorává avatja. Jelenleg Hawai szigetén a Honolului Egyetemen működik.

Daniel Bővet a Sassari /Szardínia/ Egyetem Gyógyszertani Tanszékének professzora és az Olasz Kutatási Tanács római Psychofarmakológiai Laboratóriumának igazgatója, 1907-ben Neuchatel-ben született. A Genfi Egyetemen 1927-ben végzett. Batellini, majd Guyenot professzoroknál dolgozott. Álattani és összehasonlitó anatómiából készített disszertációjáért 1929-ben nyerte el doktori cimét.

1929-től 1947-ig a Párisi Pasteur Intézetben dolgozott, mint tanársegéd, majd mint a therápiás kémiai laboratórium vezetője. 1947-ben Domencio Marotta professzor meghívására Rómában megszervezte és vezetője lett a kémiai therápiai laboratóriumnak.