Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1969-1970
1969. november 9., ünnepi tanácsülés
emberi életkor emelkedett, hogy a ’’magyar betegség” a tuberkolózis háttérbe szorult. Az egészségügy területén dolgozók minden egyes tagja fáradhatatlan, ójt-nappallá tevő munkájukkal az egész társadalom elismerését és megbecsülését vivta ki. Népi államunkban az ember áll az ólet középpontjában, minden érte történik. Tudjuk, hogy ezen a téren még számos tennivalónk van, amelyet népi államunk, mint minden mást, az emberi életet szebbé tevő feladatot a legfőbb teendőink közé tartozóként fogja megoldani. .Nem tartunk még ott, ahol a legfejlettebb főleg a háborútól megkímélt országok tartanak, de az egészségügyet tekintve már csökkent a távolság köztünk és köztük, a megtett intézkedéseink következtében. Társadalmi igazságot is szolgáltattunk a korábban elnyomottak, a kétkezi dolgozók gyermeknek. Évről-évre nagyobb számban ülnek már ők is az értelmiségi alkalmazotti szülők gyermekei mellett egyetemeink padjaiban. Tisztelt Egyetemi Tanács! Mély nagyrabecsüléssel, szeretettel és jókívánsággal üdvözlöm az Egyetemi Tanácsülésen meghívottként megjelent társegyetemek képviselőit is. Kivánom, hogy rajtuk keresztül is szorosabbra fűződjék az orvostudományi és általában kulturális kapcsolataink azokkal az intézményekkel, népekkel, országokkal, amelyeket a külföldi vendégek itt képviselnek. Ez a magyar orvostudománynak, a nemzetközi orvostudománynak is érdeke és meggyőződésem szerint ez egyben hozzájárulás a tartós béke ügyéhez. Őszinte öröm számojpra, hogy most itt átadhatom az egyetem kiváló vezetőinek és dolgozóinak a Népköztársaság Elnöki Tanácsa kitüntetéseit. A kitüntetettek munkájukkal az egyetem és a magyar orvosképzésben kimagasló eredményeket értek el. A kitüntetések átnyujtása alkalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében elismerésünket és jókivánságainkat fejezem ki a kitüntetettek munkássága iránt és további sok sikert és jó egézsséget kívánok,egyéni életükben pedig sok örömteli esztendőt.