Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1968-1969
1968. szeptember 7., tanévnyitó ünnepség
- 3 -Azt hiszem, azzal is tartozunk az igazságnak, hogy megállapitsuk, hogy az elmúlt időszakban nemcsak azért nem érvényesültek kellő mértékben a politikai szempontok, mert azokat az egyetem, vagy a kinevező szervek a vezető állásba történő kinevezéseKnel kevésbé tartották volna fontosnak a szakmai szempontoknál. £1 kellett telni bizonyos időnek ahhoz, hogy a szóba jöhető személyek között már ott legyenek a mi neveltjeink is, olyan materialista világnézetű kiváló szakemberek, akikkel szemben sem politikai, sem szakmai szempontból nem kényszerülünk kompro-misszumra. i Ez a kérdés pedig felveti az egyetemi tanárok felelősségét közvetlen tanítványaik nevelésével kapcsolatban. Nem a ’'pótolhatatlan" professzor a jó professzor, hanem az, aki távozásakor nem űrt hagy maga után, hanem olyan tanítványokat, akik közül nem is egy legalább olyan, de még inkább magasabb színvonalon töltheti be felelősségteljes pozícióját, mint tanitómestere. A vezetői utánpótlás tervszerű nevelése az egyetem sarkalatos kérdése volt mindig, de különösen az most, amikor a nyugdijazási korhatár megállapitása és a határidős tanszékvezetői megbízatás komoly erőpróba elé állitja kádermunkánkat. A betöltésre kerülő egyetemi tanári állásokkal kapcsolatban egyébként olyan uj módszert vezettünk be, amely módot ad arra, hogy az egyetem véleményét konkréten ismertessük meg felsőbb szerveinkkel. Eddig az előirt szabályok szerint felküldtük a kari és egyetemi tanácsi jegyzőkönyveket, amelyek tartalmazták a szavazás eredményét kommentár nélkül. Most is felküldjük a jegyzőkönyveket, de közöljük azt is, hogy az ígyetemi Tanács a jelöltek közül kit kiván kineveztetni. Nagyon megnyugtató számunkra és felsőbb szerveink és az egyetem együttműködésének zavartalanságára utal, hogy a kinevezések minden esetben javaslatunk értelmében történtek meg. A nevelés még meglévő hiányosságainak másik oka oktatási rendszerünkben rejlik. Erről egy évvel ezelőtt részletesen beszélt. Most csak annyit emlit meg, hogy az Általános Orvostudományi Karon, különösen a klinikai tárgyak hallgatása során a hallgatók kapcsolata a tanszékekkel igen laza, rövid időre találkoznak oktatóikkal, egy napon 6-8 tanszéken is megfordulnak. Nyilvánvaló, hogy igy a tudatos ne.velés komoly nehézségekbe ütközik. Ezért is szükséges, hogy oktatási rendszerünket továbbfejlesszük. Gondos előkészítés után elkészült a javaslat oktatási rendszerünk fejlesztésére és még ebben a hónapban a Kari, majd az Egyetemi Ojanács elé kerül megvitatásra.
