Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1968-1969
1969. május 15., nyilvános rendkívüli ülés (kitüntetéses doktorrá avatás)
nr tetteknek azt kivánom: jelképezzék ezek a gyiirük örökre, hogy Önök eljegyezték magukat az orvosi hivatással, a szocialista hummanizmus3al és a dolgozó néppel. Elkötelezésüket kisérje friss alkotó erő es sok siker, személyes életüket öröm és boldogság. /gyűrűk átadása./ Rektor: megköszöni Cseterki Elvtárs kedves szavait és beje lenti, hogy a fiatal orvosok nevében dr.Ungár Péter kiván szólni. dr.Ungár Péter: Tisztelt Egyetemi Tanács! Sub auspiciis Rei Publicae Populáris doktorrá avatásunkért fogadják köszönetünket. Eskünkhöz hiven arra fogunk törekedni, hogy a Budapesti Orvostudományi Egyetem becsületére és magunk tisztességére minden tehetségünkkel, tudásunkkal és erőnkkel szolgáljuk a tudományt, az egészségügyet , ezzel népünket és a hazát. Igen tisztelt Cseterki Elvtárs, Miniszter Elvtárs, Rektor Elvtárs, Tisztelt Egyetemi Tanács, kedves Vendégeink! Először is köszönetünket szeretném kifejezni az Elnöki Tanácsnak, hogy az Egyetemi Tanács és Rektor Elvtárs felterjesztése alapjáxi hozzájárult Sub auspiciis Rei Publicae Populáris kitüntetéses doktorrá avatásunkhoz. Nagy örömmel vettük át ezt a magas kitüntetést, mellyel sok évi kemény munkánkat jutalmazták. Tanulmányaink folyamán a maximális tudás megszerzésére törekedtünk, hogy minél alaposabban, jól felkészülve kezdhessük meg orvosi pályánkat. Hogy ezen igyekezetünknek eleget tudtunk tenni, ahhoz nagymértékben hozzájárultak szeretett professzoraink és oktatóink, akik tudásuk legjavát átadva készítettek elő az orvosi hivatásra, s akiknek ezúton is köszönetünket fejezzük ki. Köszönjük pártunknak és kormányunknak, hogy lehetővé tették tanulmányaink zavartalan elvégzését, többek közt azáltal, hogy tanulmányaink folyamán éveken keresztül mindketten Népköztársasági Ösztöndíjban részesültünk. Köszönetünket fejezzük ki szüléinknek, akik sok áldozatot vállalva biztosították számunkéra a nyugodt, zavartalan tanulást, s akik sajnos nem érhették meg mindannyian ezt a nagy napot. Tudjuk, hogy csak tanulmányainkat fejeztük be, de nem a tanulást. Ahhoz, hogy igazi, lelkiismeretes orvosok legyünk, egy életen át kell tanulnunk. Sok megoldatlan problémája van még az orvostudonuínynak, amennyire erőnkből telik igyekezni fogunk ezek megoldásából is kivenni részünket. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy ne csak a betegséget lássuk és gyógyítsuk, hanem a bwteg embert. A betegekkel való kapcsolatunkban a szocialista hummanizmus és a szocialista orvosi etika szabályait tartjuk szem előtt.
